Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

lépése az volt, hogy augusztus 22-én, amikor az uralkodó feloszlatta a magyar országgyűlést, körlevelet intézett a főispánokhoz, melyben közölte, hogy az országgyűlés feloszlatása nem jelenti az Októberi Diploma által helyreállított alkotmány megsemmisítését. Forgách az elődje által kibocsátott, de félre tett rendeletek végrehajtását szigorúan megkövetelte, mert azt várta, hogy a megyei választások, gyűlések megalkuvó szellemet szülnek, és az ún. „terrorizálás", jogkövetelő nyakasság majd megszűnik. Azonban nem ért el célt sem ezzel, sem egy másik, a megyei bizottságokhoz intézett köriratával. Nem sikerült a bécsi udvari körök által óhajtott hangulatot megteremtenie, hanem még inkább szenvedélyesebbé és elszántabbá tette a megyék hangadó köreinek magatartását. Ebben a politikailag válságos időszakban, november 5-én uralkodói leirattal a kormányzás új rendjét, a „provizórium"-ot vezették be, a törvényhatóságokat feloszlatták, és katonai bíráskodást léptettek életbe.

8 A Vasárnapi Újság 1861. 39. számában A. Schmerling és gr. Forgách közötti véleménykülönbséget főképpen az erdélyi ügyet illetőleg oly jelentékenynek tekintette, hogy együtt maradásuk a kabinetben „lehetetlenné kezd válni". Mindketten beadták lemondásukat, amit nem fogadott el a császár, Schmerling a kihallgatáson „mint mindig, most is teljes győzelmet aratott, míg gr. Forgách tovább is kérte hivatalától leendő felmentését".

9 Komolyan szóba jött egy új kancellár kinevezése, de a felkért gr. Nádasdy azt nem fogadta el. Még 1862-ben uralkodói utasításra gr. Forgách kancellárnak törvényjavaslatot kellett készítenie a nem magyar ajkú lakosság nyelvi és nemzeti fejlődésének biztosítására. Még 1862. december 4-én gr. Apponyi György országbíró Bécsbe utazott az „egyenjogú dualizmus" bevezetésének tervével, mely konzervatív politikusok közreműködésével és gr. Forgách Antal tudtával készült az uralkodó felkérésére. Az ország egyik leghírhedtebb panamista publicistája, Kecskeméthy Aurél 1861. november 22-én a következőket írta gr. Forgáchról: „Forgáchnál néhányszor hosszabb értekezleten. Ő ugyan, ha nem is Schwindler, de felületes s semmit mélyen nem hívő ember benyomását teszi rám. De jót akar, l'enfer estpové stb. Azaz szerezni megyéket, városokat, aztán országgyűlést hozni létre, azalatt ő Felségét megnyerni a 47-ki szempontnak; közvetítő tervet, mely a birodalmi tanáccsal érintkezendő, de annak kiegészítését nem teendő magyar országbizottmány, némi negyvennyolczadiki módosítások s ministerek s éjfélek nem rosszul combinait amalgomából áll. Sikerülni fog-e? más kérdés. Tény, hogy Forgách a Staatsministeriumban már gyűlölt ember Forgách svádája s eddigi csekély vívmányai, nagy tevékenysége, főleg ügyessége által személyes befolyást szerzett a jóakaró Felségnél, kinőtt Schmerling szárnyai alól, nem enged neki befolyást Magyarország administrátiojára, hinc illae lacrimae. Azonban erről a hazai publikum mit sem tud, s gyűlöli Forgáchot. "

10 A bécsi udvari intrikák sikerét biztosította gr. Forgách emberi gyengesége. Kancellársága alatt, 1863 augusztusában az országos rendkívüli szárazság, aszály ejtette az első foltot nevén. Az ínség következtében a kincstár gabonát kényszerült felvásárolni, hogy az éhséggel küzdő lakosságnak kölcsön-segélyt nyújthasson. Többek között a Kohen testvérek - akik 1857-ben alapították terménykereskedő cégüket - gr. Forgách kancellár „érdeklődő elnézéséből" nagy mennyiségű olcsó, dohos gabonát vásároltak fel s adtak tovább drágán a községeknek. A másik ügy, melyben gr. Forgách Antal neve összekapcsolódott a kor nevezetes vasúti panamájával, szintén nem tett jót hírnevének. A Szent István Kőszénbánya Társulat 1862-ben vasútépítési engedélykérő okiratot nyújtott be, amelyhez időközben csatlakozott Ágost Coburg gothai herceg, gr. Forgách Antal udvari kancellár s testvére gr. Forgách József, br. Sina Simon bankár, gr. Czebrián Ferenc, br. Podmaniczky Hermann és Gyürky Pál örökösei. A Kohen testvérek nagykereskedő cég lett a Társulat bankárja. Róluk írta néhány év múlva a rendőri jelentés, hogy: „nagy svindlerek voltak, amilyenek csak Pesten találhatók!" A kőszénbánya társaság csupán fedőszerve volt egy nagystílű vasútépítkezés (Pest-SalgótarjánBesztercebánya) megindításához, amelynek alapját a szénbányászati jogok és a szénbányászatból eredő jövedelem képezte volna. A két Forgách kivételével a társulat szempontjából csak nevek voltak. Mivel a részvényjegyzés során a kellő mennyiségű tőke nem gyűlt össze, kapva kaptak az alkalmon, amikor 1863-ban a kormány a magyarországi éhínség enyhítésére közmunkákat engedélyezett. Júniusban az udvari kancellária a vasútnak „némi állami támogatást" javasolt, miután az ügyeket Forgách Antal kancellár vette kezébe. A Társulat ebben az évben már a es. kir. Szabadalmazott PestLosonc-Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Társulat néven szerepelt. Közben a vállalat súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködött a kor pénzügyi viszonyai miatt, aminek következté614