Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
rehaladás lehetetlen volt. Omlás, vizes homok, iszapos víz akadályozta a jobb minőségű szénhez való hozzájutást. A szivattyú nem emelete ki a vizet, ezért csillével kellett volna kiszállítani. A feltárást egy hét után abbahagyták, mivel a próbaszén 3200 kalóriásnak bizonyult. Színe matt fekete volt, szabad tűzön és kályhában jól égett. A felső pad szenének törése kagylós, az alsó padé leveles volt. Néhol faszén darabokat is lehetett benne találni. A széntelep két padból állt, amit 0,4 méteres homokpad választott szét. Az alsó padot még meddőbeágyazás is tarkította. Az SO Rt. 1916-ban kutató aknát mélyített Bárkány Ernő birtokán, s a széntelepet 3,5 méter vastagságban ütötte meg. Azonban öt meddő padot találtak benne 0,6 méteres vas-tagságban nem foglalkoztak a bányával. 16 A munkáslétszám alakulása az Amália-aknán: 1873-ban 113, ebből 90 fő a gyermekkorú, 1874-ben 3, 1881-ben 3, 1882-ben 3, 1883-ban 10, 1888-ban 5, 1889-ben 5, 1890-ben 5, 1892-ben 5, 1906-ban 2, 1907-ben 8, 1911-ben 2. A közel három évtizedes szünet után 1942-ből származó jelentésében Vitális Sándor említette, hogy vitéz dr. Korbáss Sándor balassagyarmati főszolgabíró tekintette meg az óvári határban a kutatóaknát. Ezek szerint az SKB Rt. kutatásokba kezdett, s 10 méter mélyen 3,4 méteres szenet harántoltak. A területen az Ipoly és Kürtös-patak között a salgótarjánival azonos korú, de lignites állagú 2-3,5 méter vastag széntelepet kutatták meg, melyet 1860 óta több helyen is megkíséreltek bányászni. A produktív szénterület Noszky szerint 3 különálló terület, 17 millió m 2 nagyságban, 52,8 millió q szénvagyonnal. Az eddigi kutatások szerint a szén nem összefüggő, egyenletes kifejlődésű, hanem széttagoltan, foszlányokban fordul elő. Fűtőértéke 3000-3400 kalória. Kitermelését Vitális nem tartotta azonban érdemesnek. 17 Az SKB Rt. kutatásainak nyomán 1944-ben Szlávik Károly galábocsi földbirtokos ajánlotta fel bányáját a vállalatnak. Vitális Sándor szerint az egész területen oligocén szénfedő képződmények találhatók, így inkább az óvári községben régóta ismeretes barna-szén előfordulásról lehet szó ebben az esetben. Galábocson nem volt ugyanis bánya. Egy hónap elteltével beigazolódott a sejtése, mert az óvári bányáról volt szó. Megtekintette az ún. Szlávik-tárót, melyet a patak mellett déli irányban egy szénkibúváson telepítettek. A táró 25 métert haladt, a közepe táján kétfelé lyukasztottak, melyek ereszkéknek sem voltak nevezhetők, de feltárták a széntelepet s abból primitív módon pár vagonnal szenet is termeltek. A művelést 1-2 emberrel 1944 nyarán még folytatták. A széntelep 1-1,3 méter vastagnak bizonyult, felső részén két homokbeágyazással. A telep felső része 2698, az alsó része pedig 4400 kalóriás volt. Ez alsó rész tiszta, lignitszerü barnaszénként értékesíthető volt. Szlávik a bánya közelében 8 fúrást mélyített, melynek során 8-26 méter mélyen konstatálták a szenet 2-4 méteres vastagságban. Ennek ellenére Óvárral nem tartották érdemesnek foglalkozni. 18 Jegyzet 1. Pesty Frigyes helységnévtára. NML. Filmtár. 145. d. 2. SUBA. bkj. 1857. 3. Bányászati és Kohászati Lapok. 1906.744. o. Vitális István: A visszatért Felvidék és Kárpátalja szénelőfordulásai. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1940.23. o. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Bp. 1915.806-807. o. Vitális István: Magyarország szénelőfordulásai. Sopron. 1939.305. o. 4. HSK. 1869.34.0. 5. Bányászati és Kohászati Lapok. 1906.744. o. Déry Károly: Magyar Bányakalauz. 1905.41. o. MÁFI. Adattár. С III. 6. Hoffmann Richard jelentése 1904. december 12. 6. NML. Filmtár. 266. d„ 281. d. Besztercebányai Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése. 1891.53. o. 7. MÁFI. Adattár. С II. 18.1914. június 18. Déry Károly: Magyar Bányakalauz. 1892.13. o. 8. Kalecsinszky Sándor: A magyar korona országainak ásványszenei. Bp. 1901.186. o. 601
