Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ben Magda Pál emlékezett meg a nógrádi barnakőszénről. 3 1818-ban a megyén átutazó francia geológus, Beudant érdemesnek tartotta volna a Karancs-Medves környékének átkutatását, azonban nem gondolt szénelőfordulásra. 4 William Bright 1818-ban Tarjánban szerzett tudomást a Jankovich birtok alatti széntelepről, amit nem szándékozott hasznosítani a földbirtokos Jankovich Antal. 5 A szomszédos birtokos, a megye monográfusa Mocsáry Antal azonban nem tett említést a széntelepről munkájában. 6 August Ellricht német író 1828-ban a Jankovich család vendégszeretetét élvezve szerzett tudomást a Vadaskert alatti széntelepről, amit a birtokos nem engedett kitermelni. A Vadaskert említése megtévesztő lehet, mert ez Tarján ÉNY-i szélén található s nem Salgó hegy környékén. Szomszédságában a Havas dűlőben az 1860-as évek vége felé létesítettek egy bányát, az ún. Józseftárókat. Ha Ellricht erre a területre értette a kőszén ismeretét, akkor ez korábbi az összes Tarjánra vonatkozó adatnál. 7 Fényes Elek Salgó-Tarjánról írva 1837-ben megjelent könyvében nem tett említést a szénről, holott jó hetven éve az irodalom is tudott róla. Nógrád megye szénvagyona egy 1852ben ki-adott Magyarország legjelesebb kőszéntelepeit felsoroló munkában csak „Duna balpartján N. Marostól északra fekvő telepekéként volt megemlítve. Fényes Elek 1857-ben a „mátravidéki legifjabb" kőszéntelepekről tud, mely a Mátra hegység környezetét foglalja magába. A művelés alatti bányák között csak Zagyva, Pálfalva neve szerepelt vidékünkről. 8 Jankovich Antal 1855-ben bekövetkezett halála után 1856-ban az örökösöktől Brellich János kapott engedélyt a birtok szénvagyonának feltárására. Jankovich Erzsébettel kötött házassága révén Szilárdy Ödön kezébe került a birtok gazdálkodása, így a szénüzlet is. 9 Salgótarján környékén hamarosan több kutató jelent meg, így 1860-ban Szontagh László, Kail Sándor parádi bányafelőr és Szilvássy István szécsényi lakosok, akik Münnich Adolf iglói, Erőssy Lajos váraljai és Koch Antal somoskői birtokos nevében kutatási engedélyt kértek a vidékre. 10 Az eddig megjelent bányászati összegző munkák Szilárdy Ödön földbirtokos és egy „Koch nevű vállalkozó" nevéhez kapcsolták az 1868-1869-ben megindult salgói bányanyitásokat. 11 A bányakapitánysági iratok azonban korábbi bányanyitási próbálkozásokról tudósítanak. Salgó-puszta környékén, a bányahatósági adatok szerint Brellich János vasúti mérnök és Windsteig Georg bécsi kőbánya tulajdonos 1859. augusztus 24-én szénkiaknázási engedélyt kötöttek Jankovich Antóniával és Ilonával. Meghatalmazottjuk Wéber Alajos bányamérnök volt, aki 1848-tól a zagyvái (inászói) szénbányánál dolgozott igazgatóként. A harmadik örökös, Jankovich Erzsébet is rendelkezett kutatási engedéllyel. 12 Brellich a zagyvái és mátraszelei 1855-ös próbálkozásai után 1856-ban Salgótarjánban is feltárta a szenet, illetve bányát üzemeltetett. Ezt egy 1859-es bányabejárás is igazol. A birtok a Jankovich örökösöké volt. 13 Jankovich Erzsébetet kivéve 1859. augusztus 24-én az örökösök szerződést kötöttek Brellich Jánossal. 14 Szilárdyné Jankovich Erzsébet Münnich Károly meghatalmazottja révén Heilige Elisabeth védnév alatt 4 kettős bányamértékből álló bányatelek adományozását kérte Besztercebányán. 15 Egy 1859-es zártkutatmányra hivatkozva testvérei tulajdonát is befedte zártkutatmányokkal, és testvére Luby Józsefné birtokán bányát nyitva termeltette a szenet. 16 A birtok a Vadaskert-dűlőben, vagy Salgó-puszta környékén lehetett. Az ellentét kirobbanása Szilárdyné és a két bányavállalkozó között ezzel érthetővé válik, mert a salgói területre eső szénkiaknázási jog Brellichéket illette meg szerződésük szerint. A bányát 1859 szeptembere előtt már megnyithatták, amit az 1859. november 24-én felvett jegyzőkönyv bizonyít. 17 Az ellentétet az 1864-ben kötött megállapodás oldotta meg, amikor a jogutód Pest-Losonci Vasúttársaság és Szt. István Bányatársulat megvette Szilárdyné salgótarjáni szénjogosítványait. Ugyancsak megszerezték Münnich Adolf és Erőssy Lajos bányajogosítványaikról lemondó nyilatkozatát. 18 Brellich János vállalkozását végül is az 1868. augusztus 21-22-én megalakult Salgótarjáni Vasfinomító Társulat valósította meg. A Gömör és Nógrád megyei birtokosok, hámortulajdonosok, kohótulajdonosok, pesti bankárok és nagykereskedők mellett ott volt az alapítók között Szilárdy Ödön is, aki felesége révén földbirtokos és bányatulajdonos volt. Az új vasgyár üzembeállításához szükséges barnakőszenet az 1868-ban alakult Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-től vásárolták volna meg, azonban nem sikerült megegyezniük. 19 Ekkor lépett a színre Szilárdy Ödön és ajánlotta fel salgói szénjogosítványait. A vasfinomító megvette Szilárdy és a szomszédos birtokos, özv. Koch Antalné Radvánszky Piroska, valamint Jansen Alfonz szénbirtokának kutatási és kiaknázási 542