Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ben Magda Pál emlékezett meg a nógrádi barnakőszénről. 3 1818-ban a megyén átutazó francia geo­lógus, Beudant érdemesnek tartotta volna a Karancs-Medves környékének átkutatását, azonban nem gondolt szénelőfordulásra. 4 William Bright 1818-ban Tarjánban szerzett tudomást a Jankovich birtok alatti széntelepről, amit nem szándékozott hasznosítani a földbirtokos Jankovich Antal. 5 A szomszédos birtokos, a megye monográfusa Mocsáry Antal azonban nem tett említést a széntelep­ről munkájában. 6 August Ellricht német író 1828-ban a Jankovich család vendégszeretetét élvezve szerzett tudomást a Vadaskert alatti széntelepről, amit a birtokos nem engedett kitermelni. A Vadas­kert említése megtévesztő lehet, mert ez Tarján ÉNY-i szélén található s nem Salgó hegy környékén. Szomszédságában a Havas dűlőben az 1860-as évek vége felé létesítettek egy bányát, az ún. József­tárókat. Ha Ellricht erre a területre értette a kőszén ismeretét, akkor ez korábbi az összes Tarjánra vonatkozó adatnál. 7 Fényes Elek Salgó-Tarjánról írva 1837-ben megjelent könyvében nem tett emlí­tést a szénről, holott jó hetven éve az irodalom is tudott róla. Nógrád megye szénvagyona egy 1852­ben ki-adott Magyarország legjelesebb kőszéntelepeit felsoroló munkában csak „Duna balpartján N. Marostól északra fekvő telepekéként volt megemlítve. Fényes Elek 1857-ben a „mátravidéki legif­jabb" kőszéntelepekről tud, mely a Mátra hegység környezetét foglalja magába. A művelés alatti bá­nyák között csak Zagyva, Pálfalva neve szerepelt vidékünkről. 8 Jankovich Antal 1855-ben bekövetkezett halála után 1856-ban az örökösöktől Brellich János ka­pott engedélyt a birtok szénvagyonának feltárására. Jankovich Erzsébettel kötött házassága révén Szilárdy Ödön kezébe került a birtok gazdálkodása, így a szénüzlet is. 9 Salgótarján környékén ha­marosan több kutató jelent meg, így 1860-ban Szontagh László, Kail Sándor parádi bányafelőr és Szilvássy István szécsényi lakosok, akik Münnich Adolf iglói, Erőssy Lajos váraljai és Koch Antal somoskői birtokos nevében kutatási engedélyt kértek a vidékre. 10 Az eddig megjelent bányászati összegző munkák Szilárdy Ödön földbirtokos és egy „Koch nevű vállalkozó" nevéhez kapcsolták az 1868-1869-ben megindult salgói bányanyitásokat. 11 A bányakapitánysági iratok azonban korábbi bá­nyanyitási próbálkozásokról tudósítanak. Salgó-puszta környékén, a bányahatósági adatok szerint Brellich János vasúti mérnök és Windsteig Georg bécsi kőbánya tulajdonos 1859. augusztus 24-én szénkiaknázási engedélyt kötöt­tek Jankovich Antóniával és Ilonával. Meghatalmazottjuk Wéber Alajos bányamérnök volt, aki 1848-tól a zagyvái (inászói) szénbányánál dolgozott igazgatóként. A harmadik örökös, Jankovich Erzsébet is rendelkezett kutatási engedéllyel. 12 Brellich a zagyvái és mátraszelei 1855-ös próbálko­zásai után 1856-ban Salgótarjánban is feltárta a szenet, illetve bányát üzemeltetett. Ezt egy 1859-es bányabejárás is igazol. A birtok a Jankovich örökösöké volt. 13 Jankovich Erzsébetet kivéve 1859. au­gusztus 24-én az örökösök szerződést kötöttek Brellich Jánossal. 14 Szilárdyné Jankovich Erzsébet Münnich Károly meghatalmazottja révén Heilige Elisabeth védnév alatt 4 kettős bányamértékből ál­ló bányatelek adományozását kérte Besztercebányán. 15 Egy 1859-es zártkutatmányra hivatkozva testvérei tulajdonát is befedte zártkutatmányokkal, és testvére Luby Józsefné birtokán bányát nyit­va termeltette a szenet. 16 A birtok a Vadaskert-dűlőben, vagy Salgó-puszta környékén lehetett. Az el­lentét kirobbanása Szilárdyné és a két bányavállalkozó között ezzel érthetővé válik, mert a salgói te­rületre eső szénkiaknázási jog Brellichéket illette meg szerződésük szerint. A bányát 1859 szeptembere előtt már megnyithatták, amit az 1859. november 24-én felvett jegy­zőkönyv bizonyít. 17 Az ellentétet az 1864-ben kötött megállapodás oldotta meg, amikor a jogutód Pest-Losonci Vasúttársaság és Szt. István Bányatársulat megvette Szilárdyné salgótarjáni szénjogo­sítványait. Ugyancsak megszerezték Münnich Adolf és Erőssy Lajos bányajogosítványaikról lemon­dó nyilatkozatát. 18 Brellich János vállalkozását végül is az 1868. augusztus 21-22-én megalakult Sal­gótarjáni Vasfinomító Társulat valósította meg. A Gömör és Nógrád megyei birtokosok, hámortu­lajdonosok, kohótulajdonosok, pesti bankárok és nagykereskedők mellett ott volt az alapítók között Szilárdy Ödön is, aki felesége révén földbirtokos és bányatulajdonos volt. Az új vasgyár üzembeállí­tásához szükséges barnakőszenet az 1868-ban alakult Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-től vásárolták volna meg, azonban nem sikerült megegyezniük. 19 Ekkor lépett a színre Szilárdy Ödön és ajánlotta fel salgói szénjogosítványait. A vasfinomító megvette Szilárdy és a szomszédos birtokos, özv. Koch Antalné Radvánszky Piroska, valamint Jansen Alfonz szénbirtokának kutatási és kiaknázási 542

Next

/
Oldalképek
Tartalom