Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

az a panasz, hogy a szénkeresletet nem tudják kielégíteni vagonhiány következtében. így annak ellenére, hogy a szénbányák termelése 60%-os emelkedést mutatott fel, a külföldi szén behozatala 1900: 16 000 000 q, 1913: 48 000 000 q, 208%-kal haladta meg a századforduló behozatali mennyiségét. A nagyarányú szénimportot a vagonhiányon túl az is szükségessé tette, hogy a magyarországi kőszénbányászat vállalatai jórészt elmaradtak a kor technikai fejlődésétől és követelményeitől. Ezzel szemben jó néhány bányavidéken az európai technikai színvonal meglétét is tapasztalni lehetett. A szénbányászatra jellemző általános vonások közül meg kell említeni a nagyfokú centralizáltságot. Magyarországon a vasipar és a szénbányászat termelésének csaknem 100%-a a kartellek ellenőrzése alatt állt. Az egyes bányavállatok látszólag függetlenek voltak egymástól, valójában azonban szoros érdekközösségben álltak egymással. Minden iparvállalat csak attól az egyetlen kőszénbánya társulattól szerezte be a kőszenet, amelytől a kartell megkötése pillanatában is vásárolt. A szénkartellhez tartozó bányavállalatok viszont szinte minden területet - ahol kőszéntelep fordulhatott elő lefoglaltak. így fordulhatott elő az a helyzet, hogy jelentős bérleti dijat fizettek a bányászati jogokért olyan helyen is, ahol nem létesítettek termelő üzemeket. Ezek az akciók a versenytársak terjeszkedését hiúsították meg. A századfordulón az Urikány-Zsil-völgyi Magyar Kőszénbánya Rt., a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. folytatott tárgyalásokat a magyarországi szénpiac felosztásáról. Az állam a helyzet feloldását, új, államilag üzemben tartott bányák létesítésével gondolta megoldani. 1907-től több állami kezelésben lévő bányát nyitott meg, s így az állam mint versenytárs kapcsolódott be a kőszénbányászatba. A válaszlépések sem maradtak el, az SKB Rt. és az Urikány-Zsil-völgyi MK Rt. 1914-ben 318 zártkutatmány bejelentésével a Zsil-völgyét lezárta az idegen kutatások elől. A nagy szénigényű ipari vállalatok saját szénbányákat üzemeltettek azáltal, hogy kis bányavállalatokat vásároltak fel. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. saját bányáin kívül érdekeltséget szerzett a Borsodi Bányatársulatnál, majd az SKB Rt.-vel közös bányákat nyitott Borsod megyében. A századforduló után a magyarországi barnaszéntelepek között a legnagyobb széntermelést a salgótarjáni medence adta. Már ekkor feltűnik, hogy az átlagos salgótarjáni szén minőségét a korábbi évekével összevetve határozottan romlás volt tapasztalható. Az SKB Rt. ezért is kérte egyre-másra az új bányatelkek adományozását, ami azt is jelentette, hogy kutatómunka is megélénkült. 1901ben 6 új bányatelket (165,6 ha) igényelt Etes, Pálfalva, Kazár és Salgótarján környékén. A szomszédos vállalat, az ÉKI Rt. Nemti határában igényelt két új bányatelket. A RMSV Rt. harmadik jelentős bányavállalatként 3 bányatelket igényelt Somoskőújfalu határában. A bányatelkek számának növekedése ellenére az ÉKI Rt. közgyűlése 1903-ban hanyatlásról, üzleti pangásról szólt, bányáit csökkentett kapacitással üzemeltette. A Besztercebányai Bányakapitányság is kénytelen volt megállapítani, hogy egyes nagyobb szénbánya vállalatok töröltették leművelt bányatelkeiket, azonban lehetőségük volt arra, hogy mint legnagyobb földbirtokosok, a kőszénjog birtokában a kiesett területeket szükséges mértékben pótolják. Az SKB Rt. miután 860 ha-t töröltetett (Baglyasalja, Salgótarján, Kazár, Pálfalva, Zagyvaróna, Karancsalja) 1904-ben folytatta ugyanott a bányászat térbeli kiterjesztését. A munkáslétszám tekintetében is hasonló volt a mozgás. Európában és Amerikában a szénkereslet növekedése folytán nagy munkásfelvétel jelentkezett, ami a magyarországi szénbányászatban azzal járt, hogy a bányamunkások tömegesen vettek vándorbotot a kezükbe. Ennek ellenére a hazai szénbányászat területén a foglalkoztatási mutató emelkedést jelez. 1900: 34 233 munkással szemben 1913: 53 107 munkást regisztráltak. A nógrádi medencében is emelkedett a munkáslétszám (+ 219). A vállalatok szerinti bontás érdekes képet mutat: az ÉKI Rt. bányáinál +479 az SKB Rt. Zsil-völgyi bányáinál + 222 a diósgyőri kincstári bányászatnál + 238 az emelkedés (Nagybátony). Az SKB Rt. nógrádi bányaüzemeinél visszaesés tapasztalható: - 367 fővel. A férfi és gyermekmunka számában feltüntetett különbség ekkor már látszólagos, mivel az SKB Rt. 1903-tól a statisztikákban már korhatár szerint csoportosította munkásait. A 14 éveseknél idősebbek a férfi munkások közé lettek sorolva. 53