Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
tási lehetőséget. 14 A társaság bányászata visszaesett, nyereséget nem tudott kimutatni. 15 1864-1865 között Pálfalvára 4 kettős bányatelket igényeltek (a korábbi feltárásra) de bányamunka nem folyt. 16 A társulat egy 1867-es jelentése számolt be arról, hogy 1866. októberében indult be újból a bányászkodás Salgótarján határában. 17 A nevében már Magyar Északi Vasúttársaság 1868. június 30-án állapodott meg a pénzügyminisztériummal az andrásfalvi és pálfalvai szénbirtokok átadásáról. 18 A vasút terhétől megszabadult bányatársulat 1868-tól Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. néven szerepelt. A vállalkozók népes táborából Pálfalván is támadt konkurense az SKB Rt-nek. Már 1869-ben pereskedni kényszerült Both Ernő üveggyárossal annak szénkutatásai miatt. Both 1866-tól rendelkezett birtokkal az „Üres völgy" dűlőben a Kovács-hegy déli völgyelésében. 1867. augusztus 2-án szerezte meg a kőszén kiaknázási jogát, amit az SKB Rt. később nehezményezett. Arra hivatkoztak, hogy az elődvállalataik által a Jankovich családtól szerződésekkel biztosított terület szénjoga érvényben van Pálfalva területén is. Ezzel szemben Both és érdektársa vitatta ezt a jogot, hivatkozva arra, hogy ez a jog csak a majorsági terület alatt feltételezett szénre vonatkozik, és ők jogosan kötöttek szerződéseket a legelő alatti szénvagyon feltárására. A per 1870-ben Both Ernő visszalépésével megszűnt. 19 Az SKB Rt. igazgatója Zemlinszky Rezső 1876-ban jelentette a szabadkutatások fel-hagyását, amit 1877-ben zártkutatmány bejelentése követett Pálfalvára. 20 Az utolsó szénjogi szerződést 1892ben kötötte az SKB Rt. Bohus Ábellel, Kun Lajossal és Kun Józseffel. 21 Andrásfalvára 1899-1900ban a közbirtokossággal, Huszár Györggyel és Korsós Józseffel, 1907-ben Fleischer Máriával kötöttek szerződéseket. 1922. augusztus 19-én kínálták fel a Weltkugel örökösök tulajdonát képező andrásfalvi bányát megvételre az SKB Rt-nek. Mivel a tulajdonjogok ebben az esetben is tisztázásra szorultak, a besztercebányai bányakapitányság segítségét kérték. A bányatelek Kieschler Adolfné Rothberger Gizella örököseinek tulajdonában volt. Ezt vették meg szeptember 4-én. Az Andrásfalusi I. és II. bányatelek már termelési tervekben is megjelent. Az adásvételt bonyolította a Salgótarjáni Takarékpénztár vezérigazgatója, aki szintén fellépett, s arra hivatkozott, hogy a pálfalvai földtulajdonosoktól megszerezte a szénjogokat, kétségbe vonta az örökhagyó bányatelekkönyvileg igazolt jogait. Nyomatékul nagyobb vételárat ajánlott fel az SKB Rt. ajánlatánál. Végül a bányatelkeket az SKB Rt. művelhette le és 1940-ben töröltette. 22 Az SKB Rt-nek Both Ernőn kívül 1878-ban bányászati vitája volt jogtalan bányászkodás ügyében. A jogvita egy táró körül folyt. 1878-ban a vállalat a bányakapitánysághoz fordult, hogy az 1877. évi szabadkutatási körben űzött jogtalan kőszénkiaknázástól tiltsák el br. Silberstein vállalkozását és az általuk kitermelt szénmennyiséget állapítsák meg. A helyszíni szemlén megállapították, hogy 12511 q szenet termeltek ki engedély nélkül, azonban Silberstein a kiszabott pénzbírságot megfellebbezte sőt az újabb panaszból ítélhetően tovább bányászkodott. Meghatalmazottja Knoblauch Richard az újabban kitermelt szén értékesítésére - 2000 q - engedélyt kért a bányakapitányságtól. Hiába rendelte el a hatóság a kutatási munka beszüntetését, Zemlinszky szerint Silbersteinék tovább termelték a barnaszenet, sőt árusították is a tárójuknál. Végül is a bányászkodást 1878-ban szüntették be. 23 Pálfalván az első, nevesített bánya az Antal-táró volt (aknának is nevezték). Dzsida József a nyitási évét az 1860-as évek végére tette, azonban a bányatérképek közül a legrégibb bányatérkép 1864ből maradt fenn a medencében, s véletlenül éppen a pálfalvai Antal-táróról. A térképet a Szent István Kőszénbánya Társulat Juraschek nevű alkalmazottja készítette. 24 Véleményünk szerint az Antal-táró az 1859-ben megnyitott bányával azonos, mely a statisztikákban is szerepelt Pálfalváról. 1870-ben már az iparvágány kiépítést tervezték a bányához. Helyét már nem lehet pontosan behatárolni, nagy valószínűséggel Frigyes-aknától nyugati irányban nyithatták fel. Termelése 1860-ban 1000 bécsi mázsa (560 q), munkásainak száma 8 fő volt. 25 1870-ben Pongrácz Ernő bányakapitány már „Antal-aknát" említette és olyan bányának írta le, amelyik „gyengén műveltetik". A bányában csak fenntartási munkák folytak, mivel a „vaspálya" a pesti vasútig még nem készült el. Termelése 1860-2870 között 370 000 q volt. 26 Egy 1871-ben keletkezett jelentés szerint a kimerült Jakab-táró pótlására nyitották meg Pálfalván 511
