Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tóber 6-án pedig ideiglenes minőségben bányafelügyelőnek alkalmazták Zemlinszky Rudolfot (későbbiekben nevét Rezsőre változtatta), aki majd 1868-tól az új részvénytársulat első bányaigazgatója lesz. A korábban csatlakozott gazdasági és politikai személyiségek összefogása elérte, hogy 1866. november 6-án megszüntették a csődeljárást a vállalkozással szemben. Az események ettől fogva felgyorsultak, már nem csak egy vidéki társulat ügye lett a vasútépítés, hanem a magyar és az osztrák hatóságok, valamint a hitelezők is igyekeztek talpra állítani a vállalkozást, melyhez a kedvező politikai légkör is társult. A már magyar érdekeket tisztán szolgáló s 1865. október 14-én átalakult „Magyar Északi Vasút" gr. Forgách József elnökletével állami támogatást kapott. Megindult ismét a vasútépítkezés, majd a csőd ideje alatt majd két évig szünetelő bányák rendbehozatala is megkezdődött 1866 októberétől. Az így végre megépített vasúton 1867. május 17-én megindult a forgalom. Az állam felvállalta az elsőbbségi kötvényeket és a kölcsönkötvényeket, majd ennek birtokában a pest-salgótarjáni vasút a hosszas tárgyalások eredményeként 1868. július 1-én 0 órakor a Magyar állam tulajdonába ment át. A Magyar Északi Vasúttársaság csak a kőszénbányák és azok tartozékai felett rendelkezett. A szénbányák üzemvitelére 1868. augusztus 6-án a társulat romjain megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 2,4 millió o. é. forint alaptőkével. Az első igazgatótanács elnökének gr. Forgách Antalt, másodelnökének Ullmann M.G. nagykereskedőt, a kereskedelmi ügyek vitelére Feldmann G. Károlyt választották meg. Az SKB Rt. néhány év alatt bekebelezte a kisebb vállalkozókat. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat 1868-ban a falutól északra, Salgóbánya-Vecseklő térségében kezdett bányászkodni. Egy másik vetélytárs, az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. 1881-től nyitott bányákat a megyében. A megye déli és keleti részén újabb vállalkozások nyitottak bányákat, közülük a Diósgyőri Vas- és Acélgyár a Lipták-féle cég és a Nagybátonyi Szénbánya Rt. (1921-től) szerzett jogosítványokat. Az SKB Rt. megalakulásakor Liptay Pál írt cikket a vállalkozásról, melyben a bányászat akkori helyzetéről a következőket közölte: „A művelés itt két részre oszlik, úgymint a hegyek mélyében és a hegyek oldalábani művelésre. Ezek tárnáknak, amazok pedig aknáknak neveztetnek. Tárna hat van, úm. József-, Jakab-, Rudolf-, Antal, László és Oszkár tárna, akna három, úm. Emma-, Mária- és Jánosakna. Összesen 400-600 munkás dolgozik itt, de ezek száma téli időben 800-900-ra is felszaporodik. Nyáron rendesen megfogy számuk, mivel aratni is elmennek. Legtöbb köztük a tót (Selmecbánya és Körmöcbánya vidékéről, Liptó megyéből és Szepesből - Sz. F.) kik a felső megyékből nagy számmal jönnek le, de van német, cseh, tiroli és krajnai munkás is elég. Legkevesebb itt is - mint mindenütt - a magyar. Nem igen szereti a magyar a bányamunkát, legyen az az arany sárga vagy fekete, melyet kiaknáznak. Napi bérük 70-120 krajcárig változik". A munkásokat ekkor még csak ideiglenes lakások fogadták, s kényszerültek a hegyoldalban is deszkákkal üregeket elfalazni lakásnak. Társpénztárt már létrehozott a vállalat vezetése. Az igazgatóság részére a volt Jankovich kúriát bérelték ki, míg felépül a vállalat igazgatósági épülete. „Leggazdagabb e szétszórt telep közt a József-tárna" - írta Liptay. A tárna hossza 600 öl (1134 m) s a hegy alatt (Pipis, 380 m), mint alagút ment keresztül. Egyik melléktárnája a Jakab-táróval volt összekötve. Liptay úgy vélte, hogy a termelt kőszén minősége az oravicai és a pécsi után a legjobb. A megalakult új vállalat az üzemszerű szénbányászat kezdetét jelentette, s minőségét mutatja a többi megyei bányavállalat teljesítményével való összevetés: Nógrád megyei bányák 1869. évi termelése és munkáslétszáma Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 3 372 468 1400 Baglyasaljai István-bánya 27 960 6 Nagykürtösi Borbála-bánya 27 200 14 Nagykürtösi Éva-bánya 2 Becskei bánya 18 060 15 Baglyasaljai Imre-bánya 1420 4 termelés=vámmázsa 436