Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
voltak láthatók. Innen délnyugatra a Katalin-bánya környékén a széntelep rétegcsoport kibúvásait ma már hiába is keresnénk. (Schréter tudomása szerint ezeket a bányákat 1919-ben hajtották ki, ma már bizton állíthatjuk, hogy ezek a 19. század második felében már megvoltak.) A Nagybátonytól északra eső területen a csekély mélységben előforduló barnaszenet a Nagybátony-Újlaki El Rt. jogelőd vállalatai a Mária-táróval és Simi-lejtősaknával fejtették le. Részletesebben Rozlozsnik Pál írt róla. Schréter Zoltán 1940-ben a teljesen fedett területen csak a bányák nyomait látta. 16 Maconkától délre a széntelep már egészen elpalásodott, elvékonyodott, gyakorlati jelentősége alig volt. A Zagyva kelet-nyugati völgyelésétől északra a széntelepes rétegcsoport azonban ismét jelentékeny kiterjedésűvé vált. A szénbányászat kezdetei Nagybátonyban A nagybátonyi szénbányászat fejlődéstörténetét vizsgálva megállapítható, hogy ezen a területen is a kibúvások mentén váltak ismertté a szénnyomok a múlt század hatvanas éveiben. A kitermelés azonban évtizedeken át alkalmi vállalkozók kicsi és gyengén felszerelt bányaüzemeinek keretei között folyhatott. Itt indult meg a szénmedencében legkésőbb az üzemszerű bányaművelés. 17 Feltűnő az a tény is, hogy a korai időszakból a „nevesített" bányákról kevés használható adatunk maradt, ezek is főleg a geológiai terepbejárások révén kerültek ismertetésre, amikor a beomlott tárók, a természet által ismét visszahódított meddőhányók bejárására került sor. Egyben azonban most is állást foglalhatunk, hogy a bányaművelésnek, illetve a korábbi kutatások folytatásának az alapja a Mátray, Gyürky és 1749-től Pásztón, Nagybátonyban és Tiribesen birtokot szerzett Almásy család földbirtokai alatt található szénvagyon volt. Az Almásyak lengyendi birtoka, illetve Nagybátonytól északnyugatra fekvő domboldal - Mária-táró és Simi-lejtősakna területe volt a nagybátonyi bányászat bölcsője. 18 A legkorábbi, már névvel szerepelt bányatelek 1856-ra datálódik Nagybátonyban. A Besztercebányai Bányakapitányság kimutatásában szerepelt „Mariahilfen" 24 ezer négyzetlábbal és „Johann Nepomuk" 600 négyzetlábbal (21 160 m 2 , illetve 54 m 2 ). Hogy itt bányászat is folyhatott, azt működésének adatai igazolják. Barnaszénből 370 zentnert, azaz 207 mázsát termelt ki egy aknász és egy bányamunkás. 19 Amikor Albert Ferenc 1868-ban a Mátra-hegység legértékesebb kincséről a „kőszénről" írt, megemlítette a dorogházi és bátonyi feltárásokat. 20 A Budai Bányakapitányság 1869-ban 388/1869. sz. alatt Illés (Éliás), 586/1869. sz. alatt Mihály és 587/869. sz. alatt József védnevű bányatelkeket adományozott Mátray Mihály erdőbirtokára. Ez a birtok Nagybátonytól délre, Szárisznyó-patak, Nagyparlag, Katalin- és Szoros-patak-bányatelepek között húzódott. A Mátray családról annyit tudunk, hogy Maconkán volt birtokos 1861 -69 között. Birtokuk utóbb a Rusznyák-örökösök tulajdona lett. 1871-ben a területen lévő bányatelkeket Mandl József és Kohn Ignác gabonakereskedők, győri lakosok vették át 2/4-2/4 részben. Sikertelen próbálkozásuk után még 1871-ben Kovács Ignác és neje bártfai Szabó Jolán nagyfügedi lakosok a tulajdonosai. 1877-ben gr. Károlyi Ede és kiskorú Károlyi László tulajdonában találjuk. Tőlük vették bérbe 1903-ban Guttmann Izsák, Guttmann Alfréd és Guttmann Hermann budapesti lakosok. A bányatelek egyharmad részét 1904-ben átírták Frank Lipót újvidéki lakos nevére. Állami tulajdonba 1907-ben került, a rajta lévő Katalin-bányával egyetemben. Az Illés-bányatelek a Szárisznyó-patak völgyében volt fektetve, benne nyitották az Illés és Erzsébet-tárókat. A Mihály-bányatelek szintén a Szárisznyó-patak völgyében, a mai Szoros-patak bányatelep északnyugati részén található, rajta nyíltak a Mihály I. és II. tárók. A József védnevű bányatelek és a rajta lévő József-táró a Nedvesbükk gödrében volt. A bánya 1881-1901 között szünetelt, 1900-ban került gr. Károlyi László szénjogának eladásával Pázmándy Károly budapesti lakoshoz. 21 Ezek a bányatelkek képezték 1907-től a kincstári bányászat alapjait Nagybátony határában. 22 Almásy Ödön (1826-1879) tiribesi földbirtokos az 1869-ben erdőbirtokára bejegyzett szabadkutatás alapján 1872. március 15-én Borzemszky Vitold képviselője által adományozás iránti kérelmet nyújtott be a bányahatósághoz. Az adományozási okmányban 1872. november 14-én 435. sz. és 317
