Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Jegyzet 1. Nógrád és Hont vármegye. Szerk.: Ladányi Miksa. Bp. 1934.267. o. 2. MÁFI. Adattár. С III. 14. Piliny község területének bányageológiai viszonyai. Noszky Jenő. 1920. december 5. 3. MÁFI. Adattár. С III. 115. Piliny, Hollóspuszta, Szécsényfelíalu környékén végzett szénkutatás. Bartkó Lajos. 1949. augusztus 2. Papp Károly: Magyar birodalom vasérc és kőszénlelete. Bp. 1915.781. o. Kalecsinszky Sándor: A magyar korona országainak ásványszenei. Bp. 1903.215. o. NML. Filmtár. Pesty Frigyes helységnévtára. 4. MÁFI. Adattár. С 111.14. 5. MÁFI. Adattár. С III. 7. Jelentés Piliny szénterületéről. Kovács István. 1908, december 8. Bányászati és Kohászati lapok. 1909.510. o., II. 735. o„ 1910.

1.46. o. Déry Károly: Magyar Bányakalauz. 1910.46. o. Besztercebányai Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1908.76-77. o. 6. MÁFI. Adattár. С III. 9. Ajánlat Piliny szénterületére. Humayer Béla. Budapest. 1909. április 18. 7. MÁFI. Adattár. С III. 54. Pilinyi Perl birtok földtani bejárása. 1937. május 12. Vitális Sándor. 8. MÁFI. Adattár. С

III. 31. Geológiai szakvélemény Piliny határában br. Lónyay és Piliny község birtoka alatti szénterületről. Eisele Ottó. 1922. március 24. MÁFI. Adattár. С III. 33. Vitális Sándor: Pilinyi szénelőfordulás. 1931. december 31. 9. NML. XI. 5. SKB Rt. St. lg. 26. d. 33/5 csomó. 1931. december 16. levél. OL Z. 222.10. cs. 112. NML. XI. 5.26. d. 1931. december 30. 10. MÁFI. Adattár. С III. 55. Vitális Sándor. Pilinyi fúrásokról jelentés. 1937. augusztus 24. 11. MÁFI. Adattár. С III. Bartkó Lajos jelentése. 1949. augusztus 2. 12. MÁFI. Adattár. С III. 14. Ságújfalu A Ménes-patak völgyében fekvő községek sorában Ságújfalu is szerepelt a barnaszénbányászat érdekeltjei között. Közvetlen szomszédja, Etes barnaszénbányászatáról volt ugyanis híres, ismert. A területen az alsó-miocénbe tartozó (Salgótarjáni Barnakőszén Formáció) barnakőszéntelepes csoport alsó, ún. III. sz. telepét fejtették. Ez a főtelep Etes-Ságújfalu térségében 0,4-1 méter vastag volt, s kitűnt kiváló minőségével. Fűtőértéke 4500-4800 kalória. A kishartyáni bérc területére eső bányák: Ságújfalu, Kőkút, Kisfalud és Nyárjasvölgy. A ságújfalui sasbérc leművelésére három lejtősaknát telepített az SKB Rt., melyek a községtől északra fekvő vékony (0,3-0,5 m), de magas fűtőértékű széntelepeket művelték. A külszínre jellemző módon, a vágathajtásnál alkalmazott szélesítés és meddőberakat miatt kevés meddőt szállítottak. Ságújfalu I. lejtősakna. A karancssági és ságújfalui br. Prónay birtok alatti szénjogot a társulat 1928-ban szerezte meg. 1930-ban kezdte meg az SKB Rt. a birtok páli-dűlőjében a feltárási munkálatokat egy táró és egy lejtősakna kihajtásával. A táró az Amália aknai II. szint 2. siklójának folytatását képező pillért művelte kedvező viszonyok között. Az I. lejtősakna pedig az etesi mélyereszke 6. siklójának - 70 méteres szintjéről a kibúvásig terjedő szénpillért fejtette. A táró és a lejtősakna 60 méteres meddőben való haladás után érte el a szenet. A lejtősakna mintegy 1200 méter hosszan haladt a szénben, azután meddőben kellett kihajtani a keresztvágatot és ereszkét, hogy a legmélyebb szintre jussanak. A szállítást egy 800 kg-os Ohnesorge feszültségkiegyenlítővel ellátott Bahmert vitla végezte. A bányában alkalmazott fejtésmód csapásmenti széleshomlokú haladó pásztafejtés volt, villamos meghajtású rázócsúzdákkal. Ezeket itt alkalmazták először a pálfalvai kerületben. A lejtősakna 298