Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

óta ismeretesek voltak a barnaszénkibúvások, melyek ismételten bányanyitásra is alkalmat adtak a 19-20. században.

1 Becske község a Központi Cserhátnak nevezett kistájban, a Szanda hegy (546 m), a Horváth hegy (362 m), Kővágó tető (327 m) és a Gyalog vár (300 m) által határolt Galga völgyben fekszik.

2 A besztercebányai bányakapitányság kutatási engedélyeket felsoroló kimutatásában 1857-ben Kelecsény, Haláp, majd 1859-ben Becske neve is feltűnik. A községtől északra található Sirató hegy (346 m) déli lejtőjén, a Szandaváraljai-patak mentén találjuk Kelecsény-pusztát. (Pusztakelecsény, Kiskelecsény major 1910 után Magyarnándorhoz tartozik.) A területen Papp Károly Noszky Jenőre hivatkozva kiadósabb széntelepet írt le a Szanda-hegy környékén. A pusztakelecsényi (Szoros-völgy) szénbányát tudomása szerint 1866-ban egy porosz cég tárta fel s a kishalápi cukorgyár részére fejtették a 0,8 méter vastag széntelepet. A terület ma Eperjesmajor néven szerepel, korábban Poroszárok volt a neve, utalva az említett vállalkozásra. A cukorgyár megszűnése vonta maga után a bánya bezárását. Papp Károly adatai szerint az itt fejtett szenet már 1860-ban vegyelemezték és 3751-4102 Berthier-féle kalóriának állapították meg.

3 A két adat ismeretében arra kell gondolnunk, hogy a szén ismerete korábbi lehet az 1859-es bányakapitánysági kimutatásnál. A levéltári források ezt látszanak igazolni. Pesty Frigyes 1846-os datálással tud az ún. „Diómege-bányáról", melynek kőszéntelepe „nagy mennyiségben találtatván" az összeírás idején ( 1864) is létezett.

4 Egy másik forrás, Plachy Ferenc szolgabíró panaszügyet kivizsgáló levele bizonyíték arra, hogy 1848-ban szénbánya működött a falu határában. Ugyanis „a' kőszén bánya körül foglalatoskodó Bányászok egyike jelesül a' Hutman által házának fegyveres kézzel történt megrohanását s ' több Bányászok által a ' Bíróhoz erőszakosan történt hurcoltatását"panaszolták el a becskeiek. A hutman, azaz bányafelőr nevét is ismerjük: Öli vagy Ötl Ferencnek hívták, a hévérek, azaz vájárok nevei azonban ismeretlenek.

5 Valószínűleg ennek a bányának lett a birtokosa a hatvanas években Ribarcz József és Ribarcz Amália bécsi lakosok, valamint Umfried Tivadar pesti mérnök. Megbízottjuk Hável József kishalápi lakos volt 1870-ben. Őt követte 1871-ben a szintén kishalápi Koblicsek Emil.

6 Ribarczék tulajdonában volt a kishalápi cukorgyár. Itt kapcsolható össze a gyárral a korábbról említett bánya, mely a cukorgyár számára termelte a szenet, működése 1876-ban szűnt meg. A bányától való tetemes távolság gazdaságtalanná tette a gyár számára az egyébként palás szénnek a fuvarozását.

7 A kishalápi cukorgyár keletkezésének ideje támpont lehet a bánya valószínűsíthető létesítésének a meghatározásához. A cukorgyártó üzemek döntő többsége, mint mezőgazdasági üzem, a nagybirtokon létesült feldolgozás céljából. Az első hazai répacukorgyár 1808-ban létesült Eresen. 1831-1848 között a „cukorfőzdék" időszakában a nagybirtokokon 63 üzem működött. Záhonyban 1833-ban a gyártás során már a gőzerőt is hasznosították. Békény János kishalápi birtokos, Solichon Antallal társulva 1843. március 6-án kötött szerződés révén hozta létre cukorfőző üzemét. (Békény valójában Bekényi János szolgabíró, Heves megyei eredetű család tulajdona. Ő 1801-ben született Nagyfaluban. Ügyvéd, felesége Sréter Mária. 1848-49-ben a szabadságharc századosa. 1890-ben hunyt el Szandaváralján.) Tudomásunk szerint a kishalápi gyár egy pesti üzem leányvállalataként működött. Pesten 1830-ban létesítette Lichtl Károly zenemű-kereskedő és sógora Ellenberger Károly bécsi kereskedő cukorfinomítóját. A nyerscukrot Triesztből vásárolták, majd a fizetési nehézségek miatt a gyár igazgatását 1834-ben a hitelezők vették át. A gyár tulajdonosa 1838 után a bécsi Steiner és Társa nagykereskedő cég tulajdonosa Schickl József lett. A bekövetkező gazdasági válság következtében 1841-ben a gyár beszüntette működését. A finomítót az 1844-ben megalakult Pesti Cukorgyár Egyesület vette át a hazai termelésű répacukor finomítása érdekében. Az egyesület két fióküzemmel rendelkezett: Komárom megyében Füzitőn és Nógrád megyében Kishalápon. A leányvállalatoknál csak a répaszárítás történt, a finomítást a pesti gyár végezte. Kishalápon még 1850-ben sem készítettek cukrot, csupán „cukorrépa aszaltatik", amit azután Pestre szállítottak.

8 Cserháthaláp Becskétől északra, Szanda és Szandaváraljai-patakok partján fekszik. A község korábban két részből állt: Nagyhaláp és Kishaláp 1905-ben egyesült Cserháthaláp néven. A 19. század közepén Kishaláp-pusztán állt Ribarcz József bécsi bankár vezette cukorgyár. Morvaországbeli munkásokat telepítettek meg a településen, akik a gyárban dolgoztak. Az erdőirtások következtében a helyi árvizek eliszaposították a mélyen fekő területeket, ezért a gyárban feltört a talajvíz. Ennek el204