Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

tek szénmintát vizsgálat céljából. A 130,2 méter mélységből származó eocén korú szén fűtőértékét 5400 kalóriában határozták meg. Az egyik fúrás által elért széntelep 130 méter mélységben 1,4 méter vastagnak bizonyult, a másik fúrás 134 méter mélységben 1,56 méteres széntelepet harántolt. Ez a szénterület a községtől északi irányban, mintegy 5 km távolságra volt a püspökség birtokán. A szénterület feltárási joga később Lehotzky Dezső tulajdonába került. A szénterület igazi felfedezőjének, Telegdi Róth Lajos tekinthető, akinek a tanácsára a felszíni rétegeket átfúrták. 1899-1900 között egy konzorcium 9 fúrást mélyített, amelyek közül 4 fúrás (I., II., IV., VIII.) a falu alatt 130-134141-179 méter mélységben eocén széntelepeket harántolt át 1,46-1,56-0,35-0,45 méter vastagságban. A

III. és IV. fúrás 41, illetve 91 méter mélyen szénfedő mészkövet, az V, VII., IX. fúrás oligocén rétegeket ért el. Nyugati, déli és keleti irányba a széntelep lezökken a mélybe. A feltárt terület kis kiterjedésű, ennek ellenére hozzákezdtek a szén kibányászásához. A

II. számú fúrás helyén mélyítették le az Anna-aknát, melyben 1904. április 1-én érték el a szenet. A kitermelt eocén szén jó minőségű, fényes, szinte fekete színű volt, kagylós törése nyomán kőszénjellegűnek hatott. Grittner Albert vegyészmérnök 1905-ben 5636-6763 kalóriásnak határozta meg. Nedvessége 3,1-4,2% volt, pedig az eocén szén 10% körüli értéket szokott mutatni. Az éghető kén aránya ellenben nagyobb volt a megszokottnál. A besztercebányai bányakapitányság 1906 évi jelentésében feltűnik a Váci Kőszénbánya Társaság, akik a kosdi kutatóaknájukban rendes feltárási üzemhez nem fogtak bányaadomány hiányában.

5 Az 1908-1910 közötti és a későbbi években lemélyített kutatófúrások állapították meg, hogy a kosdi széntelep kis kiterjedésű padkán helyezkedik el. Koch Antal aknamélyítési feljegyzéseit Vadász Elemér 1910-ben használta fel. Ő állapította meg, hogy az édesvízi telep egy 0,2 méteres felső szénpadot és egy mélyebb 0,5 méter vastag, pár centis közbetelepülésekkel megosztott főtelepet tartalmaz. Az első, komoly szakvéleményt Hoffmann Richard, az SKB Rt. bányamérnöke adta a területről 1905-ben. A „Nagy-Száll" hegy, azaz a mai Naszály aljában a „Bodroggödörben" lemélyített kutatóakna 132 méter mélységet ért el. A 30 méteres oligocén és 100 méteres eocén rétegen keresztülhaladva érte el a széntelepet, mely a csapás irányában 100, a dőlés irányában 70 méterre volt feltárva. A telep fedőjében előfordult helyenként 0,1-0,15 méter vastag telepecske, felette pedig az aknában egy 0,3 méter vastag szénlencse volt, mely bányászkodásra alkalmatlannak bizonyult. A széntelep észak-déli csapású volt, párhuzamos a Naszály gerincével. Az aknazsomp szintjéről jobbra-balra kiinduló vízi vágatot a mélység felé vetők határolták. Az északi folyosó bal oldala és vájvége egy-egy betongáttal volt biztosítva a nagyobb vízbetörések ellen, mivel a vetőkön túl ezek már jelentkeztek. Hippmann nevű üzemvezető szerint a telep helyenként a triász mészkövön feküdt, illetve csak 0,2-0,3 méter vastag vörös agyagpad választotta el. Úgy találta, hogy a széntelep mindenütt gyenge és palás, csupán a déli vízifolyosón volt látható némi vastagodás. A telepek egyes helyeken a 0,3-0,35 méterre vékonyodtak el, s itt a szén az elmorzsolódás miatt hasznavehetetlen volt. A mészkőpadok miatt a szenet „piszkosan", azaz szennyeződésekkel tarkítva termelték, a munkásoknak a mészkövet kalapáccsal kellett leverni a szénről. Csak a legújabb berendezésekkel végzett osztályozás és válogatás után lett piacképes a kosdi szén. A bányászatot megkönnyítette az az adottság, hogy a felső telepnek mészkőből az alsó telepnek agyagból álló fedője jó tetőt adott, az elővájásoknál fát alig kellett biztosításnak felhasználni. Ezzel szemben a kőzetek csak vésőfúrással és erős repesztessél voltak megmunkálhatok, ami természetesen a termelési költségek emelkedését jelentette. A vízveszéllyel párosulva ezek alapján a bányának nem jósoltak nagyjövőt, bár azt sejtették, hogy az akna csak a széntelep szélét ütötte meg.

6 A kosdi eocén barnakőszén terület fúrásait Pauck R. Dorogról keltezett 1900. évi jelentése egy térképvázlattal foglalja össze.

7 Ismereteink szerint 1904. április 1. és 1907. június 20. között 64 000 q szenet termeltek ki az aknából. Ekkor következett be ugyanis az első katasztrófa. 1907 májusában a széntelep feküjét alkotó triászmészkőből karsztvíz tört fel s 24 óra alatt elöntötte a bányát. A víz a tengerszint felett 120 méter magasan állt meg. A termelés ennek következtében 1907. június 20-tól 1911. augusztus l-ig állt.

8 A Váci Kőszénbánya Társaság (Bröszler tanár és Nathanson bankár) két helyen fúrásokat végeztetett 194