Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Balesetek előfordulásakor műszaki szempontból vizsgálatot folytatott, melynek eredményéhez képest rendészeti intézkedést tett, mulasztás vagy rosszindulat gyanúja esetén a kir. ügyészséghez tette át az ügyet a büntetőjogi felelősség kérdésének elbírálása végett. A bányaadomány bizonyos előjogokat biztosított más polgári jogokkal szemben is. így feljogosította az adományost arra, hogy ha az üzem tényleges szüksége megkívánta, úgy annak céljaira idegen földterületeket vehessen igénybe. Ez a „kisajátításnak különszerű neme", melyet szintén a bányahatóság indított meg. A bányahatóság állította össze a bányaüzemekre vonatkozó statisztikákat, állapította meg a bányajogosítványok után járó törvényes illetékeket. A bányahatóságok hatáskörébe tartozott a dolog természete szerint a bányamunkás-biztosítás autonóm intézményeinek, a bányatárspénztáraknak (társláda) a felügyelete is. Magyarországon az első, alapszabállyal rendelkező társláda vagy bányatárspénztár 1496-ban keletkezett. Az 1573. évi Miksa féle bányarendtartás a jogaikat továbbfejlesztette. A kőszénbányászat megindulásával a 18. század végétől a társpénztárak szervezete újabb fejlődés elé nézett. Az 1854. évi osztrák általános bányatörvény kötelezővé tette a bánya-társpénztárakat. Az 1891. évi XIV. te. a kötelező betegségi biztosítást léptette életbe, az 1907. XIX. te. a kötelező balesetbiztosítást az Országos Munkásbeteg-segélyező és Balesetbiztosító Pénztárra bízta. Az 1925. évi XXTV. te. az egységes biztosítási rendszert léptette életbe, megalakult az Országos Társadalombiztosítási Intézet, mely 1929-től a bánya-társpénztárak jogainak és kötelességeinek nagy részét átvette. 1942-ben rendelettel szabályozták a kötelező bányanyugbér-biztosítást. A bányászati közigazgatás szervei Magyarországon 1854-ben alakultak ki. Az ország területét 7 bányakapitányságra osztották, amelyeken kívül még 6 bányabiztosság volt. Székhelyeik: 1. Besztercebánya 2. Budapest (Miskolc, Pécs) 3. Nagybánya 4. Oravica 5. Szepesigló (Rozsnyó, Gölnicbánya) 6. Zalatna (Abrudbánya, Petrozsény) 7. Zágráb A Besztercebányai m. kir. bányakapitányság területi beosztása szerint: Árva, Bars, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Trencsén, Turóc, Zólyom és Pozsony vármegyékre terjedt ki. Az 1847/48. évi III. te. értelmében a bányászat a volt földművelés, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium alá tartozott, a bányászati közigazgatás legfőbb hatósága is a minisztérium volt. Az 1889. évi XVIII. te. a minisztériumot kettéválasztotta, 1890. január 1-től a bányafelügyeleti ügyek a m. kir. pénzügyminisztérium hatáskörébe kerültek. A salgótarjáni barnakőszén bányászat az I. világháború befejezéséig a besztercebányai m. kir. bányakapitányság illetékességi körébe tartozott. A cseh megszállás és a trianoni annexio kezdetén a főbányahatóság, így a pénzügyminisztérium irányította Salgótarjánt. A pénzügyminiszter 1922. július 17-én kiadott 113 066/1922. sz. rendeletében a miskolci és pécsi bányabiztosságokat bányakapitányságokká szervezte, valamint felállította a Salgótarjáni m. kir. bányakapitányságot 1922. szeptember 1-től. Ide tartozott a salgótarjáni és szécsényi járás, valamint Heves megye pétervásári járásából a Tárnától nyugatra eső rész. 1922. augusztus 30-án a budapesti bányakapitányság hatásköréből Salgótarjánhoz csatolták még a Heves megye hatvani járásából Nagybátonyt, Maconkát és Dorogházát. Az új bányakapitányság elhelyezkedési lehetőség hiányában Budapesten maradt és csak a székházának elkészülte után költözött Salgótarjánba, és 1924. november 4-től itt folytatta működését. 1946 - a szénbányászat államosítása után a bányaigazgatás az Iparügyi Minisztérium, majd a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium feladatává vált. 1955-ben jött létre az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség. A kerületi Bányaműszaki Felügyelőségek vették át a bányakapitányságok szerepkörét. 183