Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt
a lokális társadalomhoz. Mindezeket figyelembe véve a salgótarjáni acélgyár kolóniájának társadalma a két világháború közötti periódusban már közösségként vizsgálható. A társadalmi szerveződés gyökereit vizsgálva egy ipartelep érdekes terep, hiszen több etnikum, több felekezet, különböző egyéni és közösségi szokások keveredtek benne. Az első generációnak nevezhető csoport - a vállalatvezetés kontrollja alatt - az építményekkel együtt saját maga kezdte felépíteni azokat a kapcsolathálókat, mintákat és normákat, amelyek a társas együttéléshez szükségesek voltak. Összekötő kapocs lehetett kezdetben az is, hogy mindenki beköltöző, idegen volt, tehát a helyi lakosokkal szemben egy különálló csoportot alkottak. A második generáció ennek a viszonylag széles társadalomföldrajzi adottságokkal bíró csoportnak a leszármazottaiból állt. A többnyelvű és különböző vallású családok beolvadását segítették a 19. század végi magyarosítási törekvések. Ennek köszönhetően jött létre az Olvasó, és nem sokkal később a magyar nyelvű színjátszókor. A harmadik generáció idején a közösségi szerkezet már megközelítőleg teljesen kialakult. Ekkor már a kolónia lakóházai, infrastruktúrája kiépült, lakói gazdasági érdekeltségükön felül (jó szociális szolgáltatások, fizetési kondíciók) személyes kapcsolati hálójuk előnyeit is élvezték, tehát többszörösen is érdekeltté váltak abban, hogy a gyár alkalmazásában és a kolónián maradjanak. A kolóniái lakosság életmódkutatásában érdekes, összetett problémaként jelentkezett a vallásosság kérdése. Eric Hobsbawm a munkások szertartásosságában azt vélte felfedezni, hogy a vallásnak a nagyipari munka életmódszervező keretein belül egyre kisebb szerepet tulajdonítottak.6 Sok helyen a vallási élet visszaszorulását a váltóműszakos munkarendre vezették vissza, mivel a váltóműszakos dolgozó az ünnepeket gyakran kénytelen volt a munkahelyén tölteni, így ez számára átlagos munkanappá süllyedt vissza.7 A munkásság vallásosságának csökkenése összetett, bonyolult folyamat, egy részről visszavezethető a munkafeltételek jobbra fordulására, a biztonságosabbá váló munkavégzésre, más részről nem hagyható figyelmen kívül a szocialista agitácó erős vallásellenessége sem. R. Nagy József szerint lényeges a vallásosság parasztsággal való azonosítása is, ami mögött az a „felsőbbrendű” elképzelés áll, hogy a parasztság tanulatlanabb, elmaradottabb a munkásságnál, ezért él intenzívebb vallási életet.8 A vizsgált időszakban a salgótarjáni munkásság vallásos életet élt, nem csak saját igénye miatt, a vállalatvezetés is elvárta minden kolóniáján a rendszeres templomlátogatást. Már az 1913-as leírás szerint is a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. komoly hangsúlyt fektetett a munkásai valláserkölcsi nevelésére.9 Többek között felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül támogatták a templomépítéseket és felújításokat ingyen adományozott építési telekkel, építőanyaggal, vagy más módon történő segítségnyújtással. A munkásság által közkedvelt salgótarjáni sajtóban is egyértelműen dominált a vallásos életre buzdítás a második világháború előtti időszakban. „Örömének adott kifejezést, hogy a salgótarjáni munkásság szakított a marxi ideológiával és a becsületes nemzeti és keresztény szervezetekbe tömörül ”10 Mindez általános jelenség volt az országban, 6 HOBSBAWM 1992: 137-138. 7 R. NAGY 2010: 170. 8 U.o. 175. 9 Rima 1913: 10. 10 A Munka 1925. július 25. 319
