Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
dékházat. Az augusztus 13-15 közötti Balaton-Velencei-tó-Székesfehérvár-Veszprém túra során a salgótarjániak Veszprémben a helyi turista osztályokat igyekeztek viszont- túrára meghívni.137 Az MKE salgótarjáni osztályának égisze alatt zajlott a Salgó vár falazatának javítása, valamint az öregtorony falmaradványára emelt fatető kivitelezése. A kezdeményezés Dornyay Bélához fűződik, aki írásaival és szervezőmunkájával nagyban járult hozzá, hogy a romok megóvását Salgótarján város már 1930-ban kezdeményezze. Az érdemi munka 1938-ban történt, mikor Lux Géza, a Műemlékek Országos Bizottságának építésze tervei alapján végeztek javítást a falazaton, valamint fedett és biztonságos kilátóvá építették ki a felsővár toronycsonkját. Az érdemi építkezésnek ismét a volt községi bíró, MKE dísztag id. Tóth Gyula volt a vezetője.138 139 1938 őszén a revíziós hangulattól volt hangos az ország. Elérhető közelségbe került az északi határ módosítása, mely utat nyithatott a Karancs-Medves vidék teljes birtokbavételére, illetve további turisztikailag értékes vidékek visszatérésére. 1938. szeptember 24-én, Salgótarján Főterén többezer fős részvétellel tartottak revíziós gyűlést, amelyen Szente László üveggyári gyárigazgató, a TESZ helyi elnöke, az MKE tiszteletbeli tagja tartotta a fő beszédet. Számos helyi „kárpátista” elmúlt két évtizedes vágyteli tapasztalatáról emlékezett meg beszédében: „... megmaradt hegyeinkről a Tátrát kémleltük”.m Az 1938. november 2-i első bécsi döntés új lehetőségeket és új feladatokat adott az MKE Salgótarjáni Osztályának. Az akkori magyar társadalom revíziós igénye mellett nem nehéz felmérni a MKE turistáinak örömét, jóllehet, a Kárpát Egyesület születési helye és legfőbb túracélja, a Magas-Tátra még mindig messze esett. A visszacsatolt Karancs-Medves vidék a csehszlovák időkben nem volt turisztikailag fejlesztett térség. A megnövekedett magyarországi érdeklődés jele, hogy az MKE központja 1938 novemberében kérte Dornyay Bélát, hogy küldjön egy szakértői leírást a visszacsatolt Karancs vidékről, egészen Fülekig.140 A Munka 1938. november 12-i számában Dornyay Béla, az MKE alelnöke írt egy cikket: „A trianoni mellény visszagombolása - és a Karancs” címmel. „A Kárpátegyesület turistái is immár szabadon járhatják be azt a gyönyörű, tőszomszédos palóc hegyvidéket, amelyet eddig csak a Karancs most ledőlt kilátótornyáról (vájjon nem szimbólum, vájjon nem égi jel ez is?), vagy Salgó vártomyából stb. nézhettünk hasztalan sóvárogva és epekedve. ” Dornyay ezután a Karancs-hegyen lévő határkövek sorsáról ír. Azt javasolja, hogy a nagy gránit határkövet ne vigyék le Salgótarjánba, inkább, ha már mozgatni akarják, vigyék a Karancs Kápolnába, és állítsák rá Szent István szobrát. A többi követ pedig, Dornyay Béla javaslata szerint, építsék majd be a MKE felépítendő Szent István Menedékházába a Kápolna hegyen, úgy, hogy az adott kövek mindig látszódjanak. „Mindig jól láthassák az elzarándokoló hívek és turisták, egyaránt, és ott mindig meg-megújíthas137 A Munka. 1938. július 16. 138 DBM Adattára. 4551-98. DORNYAY Béla: Pótlás Dr. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs- Medves vidék 1929-ben megjelent részletes kalauzához. Salgótarján, 1941. Kézirat., valamint Feld István: Vár a város felett - Salgó várának évszázadai. Salgótarján, 2016., 40. 139 A Munka. 1938. október 1. 140 DBM Dokumentumtára Dornyay hagyaték.511/66 Hernády János MKE titkár kérőlevele Dornyay Bélához. 150
