Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
lett fekvő szántók, rétek és erdők használatáról szóló vita zajlott.37 1698. november 11-i keltezéssel „Conscriptio et aestimatio” néven készült, Borhiczky László besztercebányai harmincados által végzett urbariális összeírás és annak 1700. május 24-én kelt másolata szerint „a megsemmisült salgói vár erdős hegyen van”.38 A 17. század végétől, a török utáni újratelepítés időszakától az építkezéshez szükséges fát a földesurak a betelepülőknek lakóház építése céljából ingyen adták. Más szempontból is hasznos volt számukra, hiszen a kiirtott erdő helyén így földművelésre alkalmas föld „született”. 1703-ban a kurucok közeledtének hírére ismét megkezdték Somoskő megerősítését, a nemesség meghúzódása céljából. Kajali Pál utasítására Somoskő várát a környékbeli erdőkből karókkal, palánkfával, gerendával megerősítették. Az elmaradt energiaváltás évszázada: a füstölgő Salgó A 18. század elejéről az 1715. évi országos összeírás adatai nyújtanak támpontot. Ha a Karancs-Medves vidék településeinek összeírásban szereplő adataiból indulunk ki, akkor megállapítható, hogy az erdők elegendő tűzi- és épületfát adtak, és makkoltatásra is alkalmasak voltak. A Karancs erdeiben 300-400 sertés makkoltatására is volt lehetőség. A makkoltatás igen jövedelmező volt, mert más területekről is jöttek sertéseket makkol- tatni, amiért makkbért kellett fizetni.39 Az 1718-as dikális összeírás szerint a Salgótarjánban és a környező települések erdeiben nem volt számottevő az erdőhasználatból származó jövedelem.40 Holott az 1715. évi országos összeíráshoz hasonlóan, Radványi Ferenc szerint ekkor a természet a hatalmas kiterjedésű „medvesalji erdőket elsősorban bükkfákkal gazdagította”, s éppen ezért kiválóan alkalmassá tette az állatok makkoltatására. Salgó várát ez idő tájt „hatalmas, makktermő őserdők veszik körül.”41 Az épületfára alkalmas erdők jelenlétére utal az a tény, hogy a pásztói cisztercita apátság 1715-ben Salgótarjánból fedezte zsindely- és deszkaszükségletét. Belitzky János feltételezése szerint a salgói uradalomból.42 A salgói vár és tartozékai hányatott sorsának, a sűrű birtokosváltásnak végül 1726- tól Szluha Ferenc és később öccse, György tartósabb birtoklása vetett végett. Szluha Ferenc az uradalom élére tiszttartónak Kereskényi Lászlót tette meg, és a hozzá írt instrukcióinak egy részét ismerjük is. Szluha Ferenc 1726-ban több intézkedést hajtatott végre. Két megbízottja: Kereskényi László és Tebeni Ferenc által készített összeírásban olvasható az uradalomhoz tartozó települések erdeinek rövid jellemzése: az összeírás szerint „Salgó Tarján [...] 37 JUSZTIN Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái (1690-1694). Salgótarján, 2014. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára. 87. p. 38 MNL Regestrata UC 54 17/1; 18/1. Az összeírás idején Balassa II. Bálint volt birtokaként, a kamarai birtokok között szerepelt a salgói vár és annak tartozékai. Ismeretes, hogy 1684 folyamán Balassa II. Bálint halála után Szunyogh Gáspárné Jakusith Katalin rokoni alapon és zálogbirtokként örökölte az uradalmat. 39 MNL N 78. 18. t. 1715. évi országos összeírás. 40 MNL NML IV. 7. b. 44-3. 41 RADVÁNYI Ferenc: Collectanae ad históriám Comitatus Neogradiensis. MNL NML 701. 42 BÉKEFI Rémig: A pásztói apátság története I. köt. 1702-1848. Bp., 1902. 314. p. 69
