Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Balogh Zoltán: Dornyay Béla, a salgótarjáni természetvédő
A természetjáró „Az a két keze munkájából élő salgótarjáni bányász és gyári munkás, iparos és kereskedő, vagy az esze és tanultsága után élő szellemi munkás, ki rövid időre megszabadulva a mindennapi élet nehéz robotjától és le akarja tenni a csákányt, kalapácsot, tollat vagy könyvet s egy kicsit pihenni, szórakozni, üdülni, jó levegőt szívni akar, igazán jól teszi, ha anyagias, testet-lelket ölő élvezetek helyett a legnemesebbnek, a szívet-lelket felüdítő turistáskodásnak, a szabad természetbe való kirándulásnak, a természet kultuszának hódol Salgótarján környékén van erre alkalma elég!” Dornyay a Salgótarján és vidéke szépségeit bemutató írásában Salgótarján lakóit is a szabad természet kultuszának ápolására, gyógyító, pihentető ereje megbecsülésére és megértésére szólítja fel. Felhívja figyelmüket arra is, hogy „Salgótarján környékén nemcsak az talál hálás talajra, aki egyedül szeret a természetben bolyongani és a természet titkait...egyedül óhajtja ellesni, hanem az is, aki szereti a nagyobb társaságot s a társas élet örömeivel együtt, kint a természet ölén akarja élvezni annak szépségeit”. A társas kirándulásokat a Magyar Kárpát Egyesület 1922-ben megalakult Salgótarjáni Osztálya rendezte kéthetente Salgótarján környékének legszebb, legfelötlőbb és könnyűszerrel elérhető pontjaira. Évente 1-2-szer pedig többnapos túrákat kínált a távolabbi környék felfedezésére. Dornyay, mint az MKE és annak Salgótarjáni Osztálya alelnöke jelentős részt vállalt a turisztika itteni elterjesztésében, megszerettetésében. Salgótarjáni munkásságának csúcsteljesítményét, a Karancs-Medves-vidék részletes kalauzát 1929-ben jelentette meg, amely azóta is az egyik nélkülözhetetlen kézikönyv a turizmus szerelmesei számára. 1936-ban ötrészes cikkben szolgáltatott újabb adatokat Salgótarján és környéke turisztikai értékeinek ismeretéhez. Dornyay a turisztika népszerűsítése mellett maga is fáradhatatlanul dolgozott a turista útvonalak kijelölésén és rendbetételén. Volt tanítványaival festették fel a turista jelzéseket, tették használhatóvá a forrásokat. Tevékenyen részt vett, irányította a karancsi kápolna és a Salgó Menedékház munkálatait. 1934. október 21-én a filléres gyorssal érkezett turistákat kalauzolták a Karancsra.28 Dornyay Salgótarján vidéki útinaplójából, tanári zsebkönyve jegyzeteiből az látható, hogy a kirándulások közelebbi, akár egy tanórán belül is felkereshető céljai a Baglyaskő, a Pipis és a Meszestető voltak. 1928. május 5-én jegyezte le Dornyay, hogy a szép tiszta időben a „Vll.-esekkel a Meszestetőn 12-től 1-ig láttuk a Magas-Tátrát. ” Az egyik távolabbi elsődleges turisztikai célpont a Karancs tető és a kápolna voltak, amelyeket tanítványaival és turista barátaival gyakran keresett fel Dornyay. „1933. okt 21-én Szombaton du. 12 tanítványommal és Horváth Laci és Lapsánszky Jancsi barátommal gyönyörű napsütéses időben felrándaltunk a Karancsra. Sok növényt is szedtünk, főleg a Cebema völgyben. A Karancs kápolna alapfalai kb fejmagasságban álltak (egy hét múlva húzták őket bej. Őskori s középkori cserepeket szedtem. 1935. szept 16-án hétfőn reggel Pénzes Zolival vonattal mentünk fel az V. oszt. tanulóival (leányokkal is) a Karancsra, ahol egy igen kellemes napot töltöttünk. Este 5. 53-kor szintén vonattal vissza Starjánba. ” A Salgótarján és a Karancs környéki falvak szent helyének számító kápolnát a karancsaljai és karancslapujtői lányok, asszonyok öltöztették díszbe a nagyobb ünnepek 28 DORNYAY 1925. 27-28, 31. - A Magyar Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztályának Emlékkönyve a Karancs-kápolnánál 1934 áprilisától. DBM DT 685/1966.107. 152
