Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Judik Dorottya: Siketek összeírása az 1840-es években – avagy a fogyatékosok a történelemben

Az intézet vezetőségi üléseinek a jegyzőkönyveit is beküldték a Helytartótanácshoz s az rendszerint felterjesztette az uralkodóhoz. A fent nevezett ügyosztály (politicum) szólította fel a törvényhatóságokat, hogy a siketnéma intézet javára gyűjtsenek segélyt és a gyűjtések eredményeiről illetve az intézmények számára hagyott összegekből a törvényhatóságok neki küldjék a jelentéseiket.25

1817-ben a Tudományos Gyűjteményben megjelent Nagy Leopold írása „A Siket-némák Vátzi Intézetéről” címmel, melyben a siketek oktathatóságára, oktatásának módjára hívja fel a figyelmet, a következő sorokkal: „A siket-némák a hazának és a polgári társaságnak tagjai. A hallás héjártossága meg nem foszthatja őket azon justól melyben a többi hazafiak részesülnek, se föl nem szabadíthatja őket azon kötelességek alól melyekre a társasági szövetségre nézve mindenik tag köteleztetik, kötelesek ők is hallókkal egyetemben tehetségeik szerint a közjót előmozdítani. De mi módon történhet ez meg, ha mindezekre nézve tudatlanságban hagyatnak? [...] Szükséges tehát a siket-némának az oktatása.”26

Nemzetközi szinten is egyre érzékelhetőbbek lettek a változások. Már nemcsak Európában, hanem Amerikában is felkarolták a siketek ügyét. 1816-ban az Egyesült Államokban létrejött az az iskola, mely azóta Gallaudet Egyetem néven a világ legnívósabb siketoktatási központja lett.

Az 1840-es évek összeírásai

Magyarországon a reformkor idején ismételten nagyobb figyelem fordult a fogyatékosok felé. Ebben az időszakban a váci Siketnéma Intézetnél jóval kisebb befogadóképességű iskolák jöttek létre. Liptószentmiklóson 1835 és 1848 között működött siketnémákat oktató intézmény Mauksch Móric jóvoltából. A Bánát, Bácska területén élő hallássérülteket az 1830 körül Vaszner és Stütz tanítók által létesített fehértemplomi iskola fogadta be, ennek megszűnését követően a térség tanulóit az 1853-ban, Temesváron felállított intézmény várta.27

A kormányszervek számára a népességi adatok pontosítása is egyre sürgetőbbé vált, többek között adózási, hadászati, és közbiztonsági szempontból. A Magyar Királyi Helytartótanács, mint országos kormányzati szerv 1843-ban és 1847-ben kiadott egy országos utasítást a fogyatékkal élők: siketnémák, vakok és őrültek összeírására, és az erről szóló jelentések felküldésére. Az országos összeírásra két megyéből: Nógrádból és Békésből ismertetünk adatokat. Nógrád megyéből az 1843-1844-es összeírás adatai maradtak fenn. A nógrádi adatok nem teljes körűek zömében a Füleki járás területéről őrződtek meg.28

25 Felhő Ibolya-Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 3. Bp., 1961. 342. p.

26 Nagy Leopold: A Siket-némák Vátzi Intézetéről In: Tudományos Gyűjtemény. 1. évf. 1817. 7. sz. 142-150. p.

27 Az elemi népoktatás enciklopédiája. Szerk.: Körösi Henrik és Szabó László. III. köt. Bp., 1915. 202. p. (továbbiakban Az elemi népoktatás, 1915)

28 Az MNL Nógrád Megyei Levéltárában található összeírásokról lásd a www.nogradarchiv.hu weboldalon a Digitális Levéltárnál a Feudális kori összeírások almenüjét. Továbbá Jobbágyvilág Nógrádban. Szerk.: Szomszéd András. Adatok, források, tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 12. Salgótarján, 1989. Nógrád Megyei Levéltár.

114