Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Fodor Miklós: P. Zadravecz István salgótarjáni látogatásai
Salgótarjáni látogatások P. Zadravecz István a rendelkezésünkre álló források alapján első ízben 1921. október 16-án járt Salgótarjánban. Ekkor egy utólag pontosan be nem azonosítható szabadtéren tábori misét celebrált. Wabrosch Béla acélgyári mérnök emlékezete szerint „hatalmas” beszédet mondott. Sajtóanyag nincs az eseményről, így a részleteket nem ismerjük.8 1924 szeptemberében egy tíznapos bérma körút keretében érkezett másodszor a bányászvárosba, illetve annak vidékére.9 A környéken 1914 óta nem volt bérmálás. Salgótarján a rozsnyói püspök fennhatósága alá tartozott egyházkormányzati szempontból, mi több, a helyi római katolikus hitközség volt a legnépesebb az egyházmegyében mintegy 25 000 lélekkel. Az egyházmegye 100 plébániájából 19 maradt magyar területen.10 11 A trianoni békeszerződés ekkor még nem érintette az egyházi joghatóságot. 1920-1925 között nem püspök irányította az egyházmegyét, hanem káptalani helynök, Podraczky István nagyprépost személyében. (A püspöki hely üresedése más-más okból megegyezett a magyar és a csehszlovák államvezetés akaratával: a magyarok nem akarták a csehszlovák állam emberét az egyházi székben, ezért közbenjártak a pápai hatóságnál, hogy ne legyen kinevezett püspök, míg a csehszlovák állam eleve meg akarta szüntetni a rozsnyói püspökséget.] A Magyarországon maradt püspökségi területet apostoli kormányzósággá alakították ez időben.11 A bérmálás szentségét azonban kizárólag püspök szolgáltathatja. A Munka szerint egy időben bérmált több felvidéki megyés püspök, a kassai-, a szepesi-, és a besztercebányai püspökök csehszlovák területen.12 A környéken a tábori püspöki beosztást, illetve címzetes püspöki címet bíró Zadravecz István szolgáltatta a szentséget a legutolsó bérmálás után tíz esztendővel. A tábori püspök szeptember 11-én Zabaron, 12-én Cereden, 13-án Bárnán, 14-én Mátranovákon, 15-én Kazáron, 16-án Kisterenyén, majd 17-18-án Salgótarjánban szolgáltatta a bérmálás szentségét. Bérma körútját 19-én Somoskőújfalun, 20-án Karancskesziben 21-én Litkén folytatta, illetve zárta le. A püspök 1924 szeptember 16-én érkezett a nógrádi városba Kisterenyéről, a vidék papsága, a kisterenyei és a járási hatóságok kíséretében. Zadravecz püspöki mivoltára lila sapkája utalt, mely „az út porától szürke” volt, egyébként barát habitusba volt öltözve. A plébánia templomnál diadalkaput emeltek tiszteletére, a helyi hatóságok és a főispán várta. Az úttest két oldalán kisterenyei lovas bandérium vonult fel. Förster Kálmán polgármester fogadta a püspököt, aki ezután meghallgatta a katonaság és rendőrség képviselőjének jelentését. Utána a feldíszített templomba vonult, ahol a Római Katolikus Olvasókör dalárdája Rőder Alfréd karnagy vezényletével az „Ecce Sacerdos Magnus” (íme a főpap) című művet énekelte tiszteletére. A templomban Hercegh József esperes plébános fogadta, majd megkezdték a könyörgést. A szertartás végeztével orgonaszó mellett 8 Wabrosch Béla: A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet története. 1878-1926. Salgótarján, 1926, 74. 9 A Munka. 1924. 09. 20. 10 Salgótarjáni Almanach (A Munka Naptára) 1925. Összeállította Szántay István. A salgótarjáni római katolikus egyház c. fejezet., 97. 11 http://lexikon.katolikus.hU/R/rozsny%C3%B3i%20p%C3%BCsp%C3%B6ks%C3%A9g.html 12 A Munka. 1924. 09. 06. 190
