Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. tése érdekelte. Elenyésző mértékben bár - valószínűsíthetően inkább Mihályfi közéleti szerepvállalásából is fakadóan - bekerültek az anyagba a „szocreál” termékei is, így Ék Sándor Hősök tere, illetve Felszabadulás című, az 1950-es években keletkezett litográfiái, illetve Szentiványi Lajos és Tihanyi János Lajos 1950 körül keletkezett sztahanovista építkezést ábrázoló életképei. Mihályfit azonban jó ízlése és művészetszeretete megóvta a nagyobb „kisiklásoktól” s a gyűjtemény legnagyobb része tematikailag és tartalmilag is időtálló. Fontosnak tartjuk továbbá megjegyezni, hogy - jellemző módon - a jó barát, Derkovits Gyula munkásságát a jól ismert „osztályharcos” tematika mellett meghitt, családi képek, idilli jelenetek és vallásos kompozíciók reprezentálják, hasonlóan Uitz Bélának a gyűjteményben szereplő lírai női portréihoz és aktjaihoz, Pór Bertalant, a Tanácsköztársaság egyik művész vezéralakját szintén tájképek, idillinek tekinthető pásztor jelenetek alkotójaként ismerhetjük meg az anyagból. A Tanácsköztársaság számára több plakátot készítő, utóbb Franciaországba költöző Vértes Marcellnek a gyűjteményben szereplő Dancing címet viselő litográfia albuma a lokálok fülledt világát jeleníti meg fanyar iróniával, melynek sokkal több köze van Toulouse-Lautrec munkásságához, mint a proletárdiktatúra puritán eszmeiségéhez. Érdekességként kell megemlítenünk azt a néhány kis rajzot, amelyek egy, idáig vázolt kategóriába sem sorolhatók be, így egy, a korábbiakban Albrecht Dürer műveként számon tartott metszetet, melyet valószínűleg egy korabeli követője készített, egy finomművű, XVIII., vagy XIX. századi japán fametszetet, egy Cornelis Gáliénak tulajdonított, XVII. századi, francia barokk zsánerjelenetet megörökítő rézkarcot, illetve a londoni régiségbolt tanúsítványa által a XVIII. századi angol rajzoló, művészetteoretikus William Gilpin műveként attribuált miniatűr tájképet. E műveket Mihályfi Ernő barátaitól, ismerős műgyűjtőktől kapta ajándékba, olyanoktól, akik ismerték szenvedélyét és a kis méretű rajzokhoz mellékelt sorok tanúsága szerint régiségboltokban, antikváriumokban szerezték be ezeket a kuriózumokat. Kérdés még jelenleg is, hogy hogyan kerültek a gyűjteménybe Souraya Rassoul XX. századi egyiptomi képzőművész keleti meséket illusztrálni látszó, bájos grafikái, illetve szintén további kutatásokat igényel az a Fernand Légernek tulajdonított, Házak, tetők címet viselő olajfestmény, amely Kompozíció címmel, 17. számmal szerepelt a Nemzeti Szalon 1948. áprilisi rendezvényén, amely az alábbi lenyűgöző címet viselte: A Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete képzőművészeti csoportjának rendezésében a csoport által meghívott párizsi francia, spanyol köztársasági és magyar művészek kiállítása. A fenti áttekintés természetesen csupán érzékeltetni tudja a gyűjtemény sokszínűségét, hiszen csak a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában lévő közel nyolcszáz festmény és grafika (mintegy száztíz művész alkotása) nem a hagyaték egésze. Ha a fentiekben tárgyalt jellegzetességeket figyelembe vesszük, ez a hatalmas anyag sokat elárul a gyűjtőről, sokkal többet és személyesebbet, mint amennyit 262
