Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet Dalkörének emlékei (1923–1942)
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEL,A A MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. gyár hazánknak visszanyert Sopron városában meglobogtassák és ott jó hírnevet, dicsőséget szerezve, a legszebb emlékekkel térjenek ismét haza. ”15 Az acélgyári dalárda már az Olvasóegylet és a Kaszinó közös március 15-i ünnepségén a soproni országos dalosversenyre hangolt, és „lelkes hangulatban szabatosan énekelte el alkalmi hazafias dalainkat. ” Májusban pedig a dalverseny költségeire az egyleti teremben Jókai ünnepélyt rendeztek a műkedvelőkkel közösen. A soproni dalverseny előtt az ott bemutatandó darabokat adták elő a salgótarjáni közönségnek a mozgószínházban. Az előírt versenydarab Lányi Ernő Esti dala, a választott versenydarab Pogatschnigg Dal a dalról című művei voltak. Augusztus 14-én kezdődött a dalosünnep. A helyi újság valamennyi oldala szinte kizárólag a nagy eseménnyel foglalkozik. 19 vasúti kocsin érkeztek a dalosok az ország minden részéből. A vasútról ünnepélyes menettel, nyolcas sorokban vonultak a Széchenyi térre. Az egyes dalkörök előtt az illető egyesület címerével díszített táblát vittek, valamint az egyesületek zászlóit. A felvonuló dalosok között feltűnést keltettek az ózdiak fekete magyar ruhájukkal, sastollas fövegükkel. A matyó dalosok szintén kitűntek viseletűkkel, kikékített bő gatyában, kötényben és darutollas süvegben vonultak fel. Az egész útvonalon éljenezték őket is, az ózdiakat is. Az acélgyári dalárda a szombathelyi dalosünnepre készíttetett sötétkék, tengerészsapkás egyenruhájában lépett fel a Sopronban készült fénykép szerint. A fényképen 41 egyenruhás dalárdista és a bocskais zászlótartó látható, középen pedig a dalkör vezetője, Wabrosch Béla és a soproni nyoszolyólány, valamint az a 4-5 mecénás salgótarjáni polgár van, akik anyagilag támogatták a dalkört. A versenyek 3 helyszínen zajlottak: a kaszinó nagytermében, a színházban és a moziban.16 A soproni kirándulás nem megvetetendő költségei az egyleti tagok filléreiből, a műkedvelők és a dalárda előadásaiból, a Vezérigazgatóság, Salgótarján város, az Acélgyári Tiszti Casinó és civilek bőkezű adakozásaiból gyűltek össze. Az célgyári dalárda Sopronból sok szép emlékkel, de díj nélkül tért haza, egyedül a MÁV gépgyára által készített 70 vigaszdíj egyikét, egy emlékdíjat hozott haza. A díjak száma amúgy is kevés volt. A 118 versenyző dalárda közül csak 54 kapott díjat, 64 énekkar pedig üres kézzel térhetett haza. A soproni dalverseny mérlegét megvonó Wabrosch Béla erről így vélekedett: „Végtelen sajnálatos és általános volt az a vélemény, hogy a dalszövetség intézői ezt a messze kiható magasztos ünnepélyt oly kevés előrelátással végül diszharmóniába fullasztották. ” A dalostalálkozó lényegét a Soproni Hírlap 1925. augusztus 18-i száma fogalmazta meg: „Csonka- Magyarország dalosai új lelket öntöttek a sorvadó Sopronba. ”17 15 A Soproni Hírlapot idézi Kőhegyi, 1993. 4L, Wabrosch, 1926. 65-66., Wabrosch, A Munka 1925. május 9. 16 A Munka 1925. március 21., 1925. május 2., július 18. - Fénykép: NTM Fényképtár Ltsz: 2134 17 Wabrosch, 1926.66-67., Wabrosch, A Munka 1925. augusztus 28., KŐHEGYI, 1993. 44. 89
