Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Régészet - László Emese: A salgói vár kályhaszem és kályhacsempe leletei
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELÍX MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. vár ostroma és pusztulása során, vagyis minden valószínűség szerint 1593-ban. A kályhacsempékből álló kályha szintén a felsővárban állt, a 2—3. helyiség fölött elhelyezkedő emeleten, ugyanis részben ezen helyiségek pusztulási rétegeiből került elő a töredékek egy része. A kályha alsó részét alkothatták a négyzetes csempék, így a mázatlan virágmotívummal díszítettek, a mázatlan és mázas cseh oroszlános, és a zöldmázas szentalakosak. A Szent Ábrahámot és Szent Pétert alkotó csempék mérete megegyezik, így ezek a kályha azonos sorában helyezkedhettek el. Az Ádámot és Évát ábrázoló csempe 1—1 cm-rel nagyobb a többi csempénél, így ezek másik sorban lehettek beépítve. A kályhatest felső részét az álló téglalap alakú csempék, vagyis a zöldmázas Szent Pált ábrázoló csempék alkothatták. Ezek fölött helyezkedhetett el váltakozva a zöldmázas és a mázatlan, címertartó heroldot ábrázoló kályhacsempe, s a kályhát legfelül a kettős pártasoros mázatlan csempék zárhatták le. A kis mennyiségű, töredékes, szétszóródott csempeanyag nem teszi lehetővé, hogy a kályha alakját rekonstruálhassuk. Mivel a felsővár feltárt alsó tereiben az épületek pusztulása miatt kályhaalapozást nem sikerült megfigyelni, a csempék nagyobb számú előkerülése és az alapozás hiánya miatt következtethetünk arra, hogy a kályha valamelyik emeleti helyiségben állhatott. Mivel sem a kályhaalap, sem az egyes helyiségek belmagasságának adata nem ismert, ezért a kályha rekonstrukciója lehetetlen. Összegzés A salgói várból előkerült kályhacsempék főként (a virág- és indadíszes, a szenteket, Ádámot és Évát, a címertartó heroldot ábrázolók) az úgynevezett besztercebányai jellegű csempékhez köthetők ábrázolásmódjuk, anyaguk és mázhasználatuk alapján, azonban ez a kör még nem képezte alapos, átfogó kutatás tárgyát. Ez alól kivételt képeznek a kettős farkú cseh oroszlánt ábrázoló darabok, melyek a Csalogány utcai és a Miskolci Mihály körrel hozhatók összefüggésbe. Mivel Besztercebányán sikerült azonosítani a kályhacsempéket gyártó műhelyt, szlovák kutatás feltételezi, hogy a besztercebányai jellegű csempék keletről nyugat felé terjedtek el. Ezt az elméletet véli elfogadottnak Jozef HoáSo is, aki a Pozsonyban, illetve Pozsony környékén előkerült besztercebányai jellegű kályhacsempéket dolgozta fel.75 Ezt a feltételezését Balassa Géza Besztercebányán végzett feltárásai eredményeire alapozza, ugyanis nevezett kutató 1974-ben végzett próba-feltárást a Bothár-ház területén. Az ásatás eredményei megerősítették, hogy kályhacsem- pe-gyártó műhely működött a területen.76 75 Hosso, 2005. 131-148. 76 Hosso, 2005. 142. 195
