Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Műszettörténet - Shah Gabriella: A keresztrefeszítés ábrázolása a magyar képző- és iparművészeti történetében az államalapítástól napjainkig
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI ŰZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. Nap, a Hold és a Merkúr diadalszekéren. A talapzat valószínűleg Milánóban vagy Budán készült. A kereszt Mátyás kincstárából Bakócz Tamáshoz, tőle pedig az esztergomi kincstárhoz került. A két része kiválóan ötvözi a gótikát a reneszánsz- szál.22 Misemondó ruha Szövete zöld selyembársony aranyszál alapon. A 15. századi magyar munka részben hímzés, részben applicatio. Krisztus lábainál áll a Szent Szűz és Szent János, alattuk Magdolna térdre borulva imádkozik. Érdekes Krisztus alakjának ábrázolása. A bozontos haj és szakáll felerősíti Krisztus szenvedését, jelzi a meg- gyötörtségét. Krisztus karjainál, a kereszt szárainak egy - egy oldalán Szent Péter és Szent Pál alakja. Pétert az attribútumával, a kulccsal, Pált pedig kezében könyvvel ábrázolták. A kereszt függőleges szárának legfelső részén az Atyaisten látható. A 16. században a magyarországi művészet történetének változásait alapvetően két tényező határozta meg. Az egyik a török előrenyomulás volt, amely Mohács után két részre osztotta, majd Buda elestét követően három részre szakította az országot. A hazai művészeti élet legfontosabb centrumai szűntek meg az 1540- es években. A politikai és egyházi központ Pozsonyba, illetve Nagyszombatba került át - maga a Habsburg királyi udvar mindvégig az országon kívül volt (Bécs- ben illetve Prágában). A kialakuló fejedelemség Erdélyben őrizte meg leginkább a hagyományos kereteket, ám ott is - Gyulafehérvár székhellyel - csak a század második felére alakultak ki az új struktúrák. A másik fontos, a művészetet alakító tényező a reformáció térhódítása volt. Az új, a régivel szembeforduló vallási irányzatok közül több harcos képromboló elveket vallott, s a középkori művészet azon tárházait, amelyeket a háborús pusztítások elkerültek, ők pusztították el. Olyan, évszázadokon át virágzó képzőművészeti műfajok, mint a táblaképfestészet, a faszobrászat, kódexfestészet, tűntek el viharos gyorsasággal a század első harmadának a végére. A 16. század második harmadára a késő középkornak azok az egyházi festészeti műfajai, amelyek a legfontosabb szerepet játszották, eltűntek. A szárnyasoltárok vagy templomok nagy falképciklusai sokszor áldozatául estek a protestáns képrombolásnak. A reformáció különböző ágazatai közül egyedül az evangélikusoknál őrződtek meg a középkori remekművek, s náluk is született újjá a 16. század végére az oltárművészet. 22 Kovács, 1983. 15. 126
