A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

KIÁLLÍTÁS - RENDEZVÉNY - Bagyinszki Istvánné - Balogh Zoltán: „Csináljunk együtt múzeumot!" Évek és emlékek - Fejezetek Salgótarján 85 éves városi múltjából

A kiállítás első egysége, amint azt a cím is tükrözi: „Város születik", alapvetően a városi létbe beletanuló Salgótarjánt idézi fel. Ennek megfelelően korabeli fénykép és az új városról készített első térkép a déli iparterület: a „Palackgyár", a „Gépgyár és vasöntöde" létesítményeivel, segít bemutatni Salgótarjánt az 1920-as évek elején. Egy vitrinben a város első polgármestere, dr. Förster Kálmán munkásságát dokumentáló anyagot helyeztünk el. A város első vezetőjének arcképe, a mentéjéről való díszgomb, a szerepléseiről készített fotók a rendezvényeken, az új város törzskönyve, képviselő testületi meghívó, polgármesteri intézkedések segítségével idézzük fel a város első évtizedeit. Meg kell itt említenünk azt a család által megőrzött és a kiállításra átadott 1935-ben kiadott ún. illetőségi dokumentumot, a képviselő testület közgyűlési határozatát, amely szerint a Tajtiból( ma: Szlovákia) származó Lengyel családot Salgótarján megyei város községi kötelékébe felvette. Jelentős szerepet játszott a polgármester a városi turizmus elterjesztésében, a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya megalakításában. Egy újabb vitrinben a híres természetjáró, Rokfalussy Lajos levelei, jelvényes turista kalap, tájoló, turista bot mellett Dornyay Béla városi múzeum alapítására buzdító plakátja és újságcikke, valamint a múzeum első leltárkönyve látható. Egy másik vitrinben és egy a polgármesterhez kapcsolható szekrényben Salgótarján 1945 utáni testvérvárosi kapcsolatainak emlékei követhetők nyomon a szocialista korszakban Besztercebányával, Kemerovóval és Vantaá-val kialakított kapcsolatoktól az újabb Gliwice, Vigarano Mainarda városokig. Itt kapott helyet Salgótarján egyik kiemelkedő emléke, a Hild-érem és az adományozásáról szóló oklevél. Ezt a modern városközpont kialakításáért 1968-ban a Magyar Urbanisztikai Társaság adományozta a városnak. A kiállítóterem közepén helyeztük el a kiállítás két leglátványosabb és legterjedelmesebb elemét, a Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Felügyelő és Munkás Személyzete Olvasóegyletének díszzászlóját és Salgótarján város országzászlóját. Az acélgyári munkásság művelődésében és hazafiságra nevelésében fontos szerepet vállaló egyesület e becses relikviája alatt tartották a március 15-i ünnepségeket és minden évben pünkösdkor a zászló alatt vonultak a templomba, az 1902. évi zászlószentelési ünnepség évfordulójának megünneplésére. Elvitték magukkal azt a nagy országos dalversenyekre is, 1925ben Sopronban lobogtatták meg az egylet zászlaját. Középen a fő falon található az országzászló. Ez egy nemzeti színű lobogó, rajta a magyar nagycímer és az „így volt - így lesz!" felirat. Az 1940. június 2-án felavatott országzászlót a Szent Imre-hegy felsőbb végén helyezték el egy bástyaszerű építmény közepén. Az országzászlót - az országban felállított többi országzászlótól eltérően - nem a hazafias ünnepségek színhelyére szánták. „A nagy tömegfelvonulások helyett ... a nemzeti érzés szent tüzének hívatott ápolói, a frontharcosok, a cserkészek, leventék, az iskolák s hasonló egyesületek önkéntes kiküldöttjei látják majd el a nemzeti ünnepségeken az őrségi szolgálatot a zászló alatt..." - jellemezte a Munka 1939. október 14-i száma a zászló célját. A nemzeti ünnepeken kívül az érettségizett ifjúság búcsúztatása napján reggeltől három óránként felváltva álltak őrséget a félárbocra eresztett zászló alatt a frontharcosok, a lövészek, a cserkészek és a gimnazisták. Ezután pedig átadták további őrzésre a városházán. A „Város arca" egység képzőművészeti alkotásokkal jeleníti meg a régi és az új Salgótarján legjellegzetesebb épületeit, intézményeit, gyárait. A MOVE lőtoronytól és Hurka-Pécskőtől a Salgó utcát és Rokkant-telepet bemutató képeken át az Erőművet és a modern kockaházas lakótelepi Salgótarjánt festő alkotásokig.