Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Történelem - V. Bene Orsolya: Egy inas visszaemlékezése az első világháború idejéből

Engel Miksa üzlete a Rákóczi (eredetileg Gácsi) utca 19.szám alatt volt, a bal oldalon a két alacsony pirostetős épület közötti napernyős épület csém volt, ugyancsak egy Mátranováki katona lógott haza (ő monta haza lógok egy kicsit). Vele küldtem haza Anyámnak. Azon éjjel azért nem bírtam aludni, mert mindég az volt előttem, hogy szegény Anyám hogy fog örülni. Mikor a Zoltán tanár úrnak meg mondtam az eredményt, nagyon örült, megdicsérte azokat a fiúkat, akik segítettek, és azt monta: lássátok fiúk, hogy mennyi erő van az össze fogásban? Mindég segítsétek azt, aki bajba kerül, és bármilyen helyzetbe kerültök, ne essetek kétségbe. Az üzletben ment jól a munkám, gondom is könnyebbé vált, bár sok volt, de már az ismeretségem jó bővült. 4-5 olyan úri ház volt már akkor, ahová jártam szenet, fát hasogatni, berakni, a szolgálók nekem szóltak. A trafik akkor már csak két hetenkint jött a trafikokba. Meg ismerkedtem egy emberrel, aki leveles dohányt vett, hogy hol és hogy, azt ő tudta. Minden vasárnap délután 1-2 órától gépen (mint a szecska vágó kerekes) este 8-9 óráig hajtottam azt a dohány vágót, amiért az említett időért vacsorát, 1 koronát, meg annyi vágott dohányt (kaptam), amiből énis szívtam és adtam is el 2-3 koronáért, meg a Pentka elég gyakran adott hol kenyér, hol cukor vagy liszt jegyet. Az állomási munka (hordár) az mindig volt. A ruha beszerzés is jól ment, illetve a káplár ma (tizedes), aki a két Bátyámmal lakott a Zólyomi utcába, az a 25ik gy. ezred ruha raktárában volt talán egész a háború végéig. Attól vettem 1 nadrágot 1 koronáért, 1 zubbonyt 2 koronáért, amikor kelet, mindig hozott, és mindig monta, kisebbet nem találtam. De hát az nemis számított, hogy egy kicsit nagyis, bő is. Az volt a fő, hogy volt. Még egyszer kültem pénzt Anyámnak, úgy gondolom 1918 januárban. Apám felgyógyult. Májusban 1 évre felmentették. 18 őszén, mikor letelt, bevonult újra Besztercebányára, de akkor már benne voltunk az őszi rózsás forradalomba. Leszereltették. Én hozzám úgy 18 május vagy június elején jött fel Losoncra. Azt elsem tudja mindenki, hogy mi volt velem, mikor 15 október 15től nem látott édes Apámat 1918 júniusban megölelhettem. Persze 115