Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

vidékek tanúsítják a katonák és a haditisztek embertelen megpróbáltatásait. A várépítkezések, erődítések, szállítóeszközök, fegyverek és hadiszertárak hatalmas mennyiségű fát igényeltek. A várakban a téli tüzelés, az őrség napi ellátására több száz cipót rendszeresen, üzemszerűen sütő kemencék erdőket füstöltek az égre.

9 A bányászat és a korai ipar ugyancsak a fa felhasználására épült. Üvegofficinák, mészégetők, téglalégetők, vas-, rézofficinák az erdőből működtek. A fűrészmalmok elterjedésével változott az építkezés, fűrészelt fából készült bútorok kerültek használatba. Az emberi élet szükségleteit a bölcsőtől a koporsóig a fa szolgálta. Mindazonáltal a Kárpát-medence ökológiai rendszerének egyensúlya úgy tűnik, a 16-17. században nem bomlott meg, bár súlyos sérüléseket szenvedett. A Kárpát-medence vízrendszere, az ökoszisztéma egyik alapvető tényezője, lényegében sértetlen maradt. A folyók hatalmas ártereiben a lakosság évszázados tapasztalatokkal, együttműködve a természettel, fokos vízgazdálkodással védte ki az árvizeket, és fordította hasznára az áradásokat. Voltak eliszaposodott folyószakaszok, elvadult tavak, de a fokos vízkezelés sokhelyütt működött, és megnőtt a hozzá kapcsolódó halászat jelentősége.

10 A 1617. században növekedett a víz borította terület. A végvárak rendszerében felhasználták a vizek védelmét, olasz, német és holland mérnökök, korabeli hidrológiai színvonalon, a helyi tapasztalatokat is felhasználva hatalmas vízfelületek védő-övezeteit alakították ki.

11 A csapadékos időjárás hozzájárult, hogy a vizek és erdők kölcsönhatása fenntartotta a Kárpát-medence ökológiai egyensúlyát. A 18. század elején Bél Mátyás még egyaránt méltányolta az elődök természetmegőrző munkáját és a Kárpát-medence környezeti viszonyainak embermegtartó erejét, de már észlelte sérülékenységét is.

12 Népesség A Kárpát-medence lakossága évszázadokon át nem volt több 3-4 milliónál. A népesség lélekszáma 1722 és 1790 között a Határőrvidéket is beleszámítva 9,7 millióra ugrott fel. Nagyjából hét évtized alatt több, mint 9 TAKÁTS Sándor: Dunai hajózás a XVI-XVII. században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1900. 218. - A tömegétkeztetés tüzelőszükségletére a katonaság kenyéradagjából következtethetünk. Vö: TÍMÁR György: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs, 1995. 159-166. Összefoglalóan: R. VÁRKONYI Á.: 1993. - Továbbá CSORBA Csaba, NAGY László, VARGA V. János, SUGÁR István, PÁLFFY Géza tanulmányai. In: Végvár és környezet, 1995. 1() ADRÁSFALVY Bertalan: A sárközi és környező Duna-menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználata a szabályozás előtt. Bp., 1973.; KÁROLYI Zsigmond - NEMES Gerzson: Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846). In: KÁROLYI Zsigmond (sorozatszerk.): Vízügyi Történeti Füzetek 8. é. n. 72-75. "KELENIKJ. 1995. 12 R.VÁRKONYI Ágnes: Bél Mátyást olvasva: Közép - Európa esélyeiről. Europoca varietas Hungarica varietas. Bp. 1994,220-226. 352