Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Paládi-Kovács Attila: A palócok eredete, etnikai összetevői

nomád népeket - kabarokat, besenyőket, úzokat és végül a "kománok"-at "kun" (latinul Cunus, majd Cumanus) néven nevezték. így járt el Anonymus is, amikor a kabarokat kunoknak nevezte, s bizánci szerzők is rendre türknek nevezték Árpád népét. Ezek a névátvitelek az életmód, a ruházat, fegyverzet, a külső megjelenés, stb. hasonlóságán alapultak. Példaként említi a sasvári székelyek esetét, abból kiindulva, hogy Detrekővárat és a közelében álló négy falut az újkori morva és szlovák nyelv a Plavecky 'palóc' jelzővel nevezi meg, holott középkori határőrnépessége valójában székely lehetett.

11 TÁLASI István azonban nem gondolt névátvitelre, amikor az érintett településeket a Lipszky-féle repertórium (1808) szerint felsorolta: "ezek Detrekővár - Plawecky Zámek; Detrekőváralja - Plawecky Podhrani; Detrekőcsütörtök - Plawecky Cstwrtek; Detrekőszentmiklós - Plawecky-Swety-Mikulás; Detrekőszentpéter - PlaweckySwety-Peter, ami arra utal, hogy lakói polovec - kun eredetűek lehettek és határőrvidéki szolgálatot teljesítettek, később azonban felszívódtak éppúgy, mint a nyugati határszél székely telepesei."

12 A szöveg tehát külön-külön csoportnak értelmezi a polovec-kunok Detrekővár vidéki telepeit és a székelyek Sasvár ispánságához tartozó falvait. Utóbbiakról GYÖRFFY György az Árpád-kori földrajz IV. kötetében fenntartja korábbi álláspontját, s figyelmen kívül hagyja KRISTÓ ellenvéleményét, miszerint "székelyek említése várispánsággal összefüggésben nem jogosít fel bennünket arra, hogy a várispánságban etnikai különállást lássunk. Ilyen alapon eleve nem lehet szó sasvári 'székely' ispánságról sem."

13 GYÖRFFY ismételten leszögezi, hogy a Morva mellett 1116 óta laktak ispánjuk alatt harcoló székelyek és besenyők. (Az évszám első említésüket, s nem a letelepítésük idejét jelzi.) Lokalizálásukhoz három helységnevet ad meg: egy 1323. évi oklevélben együtt szerepel Zekul, azaz Székely (szl. Sekule), Nogh Luzveuu (később Levárd, szl. Vel'Levare) és S. Johannes (később Szentjános, szl. Moravské Jan). Mindhárom a Morva völgyében, míg Sasvár (szl. Sastin Stráze) a Kárpátokból a Morava felé folydogáló Myjava völgyében, a Búrmező szomszédségában található. GYÖRFFY György a sasvári ispánság területéhez sorolja a Pozsony megyei Boleráz falu határát is, amit egy 1256-ban kelt oklevél említ: ad Magnum Silvam versus Siculos. (Boleráz falu Nagyszombat és Szomolány [szl. Trnava és Smolenice] között, tehát a Kárpátokon belül fekszik.) Megemlíti, hogy Pozsony megye ezen része a detrekői uradalomhoz tartozott, melynek falvait utóbb Plavecky azaz palóc (komán-kun) előtaggal jelöltek meg. "A XIV. század végére az itt lakó székelység eltűnt, illetve beolvadt a Morván túli vidékről betelepített morva és német lakosságba."

14 Az említett nagyerdőn (Magnum Silvam) a Kiskárpátok hágóján vezet az út " Györffy Gy. 1968. 51; Györffy Gy. 1990. 320. '2Tálasi 1.1980.221. ^KristóGy. 1988.367. "• Györffy Gy. 1998. IV. 456. 266