Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Horváth István: Történelmi személyiség – irodalmi alak. Jókai Mór Rab Ráby (1879) regényének nógrádi vonatkozásai
Hivatali ügyintézésében nagyrészt a felek iránti empátia hiánya mutatkozott meg. Amikor egy-egy panaszról tájékoztatást hallgatott meg, kedvenc szavajárása volt: „Bagatell. Menjünk tovább." ! !9 > Másrészt pedig nem riadt vissza a csalástól, az erőszaktól. A szentendrei bonyodalmat úgy vélte megoldandónak, hogy 1786. április 24-én az érdekeltek tiltakozása ellenére a király nevében megerősíttette a vizsgálat alá vont régi városi magisztrátust. A választást a hajdúk bevonásával, nyílt erőszakkal hajtotta végre. ( 2 °) Bosszúálló. Többször is a környezete tudomására hozta, hogy Rábynak a „legdühösebb ellensége" és „egy kanál vízben elvesztené." (2,) Minderre ráadásul álnok, szemforgató, aki hangosan sajnálkozott - „bizony véremet adnám érte" - Ráby Mátyás sorsán. (22) Zabváry a regényben mellékes alak. Számunkra lényegében a megyei kötődés miatt volt érdekes. Az utókor értékelése a szentendrei esetről Ráby Mátyás 1784-ben indítja meg feljelentéseit a szentendrei hivatalnokok sikkasztása, leleplezése, és korrupciós ügyeinek tisztázása ügyében. A több szereplős, évekig tartó ügy ismertetése nem tartozik feladatunk közé. Azt a bevezetőben is olvasható dokumentumból kiolvashatjuk, hogy tizenhét évvel az eseményeket követően a politikai hatalom kedvezően ítélte meg Balogh Péter akkori ténykedését. Zólyomi főispáni kinevezésekor az ottani cselekedeteiről pozitívan szóltak. A későbbi történetírók úgy vélték Ráby történetében Jókai „több fantáziával, mint tárgyilagossággal" mutatta be az akkori viszonyokat. Elismerték ugyan, hogy Ráby „magatartásával több visszaélést megszüntetett, de ellentmondást nem tűrő természetével sokszor elvetette a sulykot." ( 23 ) Elsősorban Ráby Mátyás jellemét, magatartását elemezték a kutatók. Úgy vélték. „ez a nyughatatlan természetű ember egész életpályája során a különböző feljelentések tömegét öntötte ki magából. Kezdetben mint állami tisztviselő hivatali feljebbvalóit, később mint Pozsony és Nyitra megyei ügyvéd perbeli ellenfeleit, vagy bíráit különböző visszaélések és hatalmaskodások elkövetésével gyanúsította, néha minden alap nélkül. A feljelentések zöme azonban közönséges rágalom volt. Saját önéletírásából kitűnik, hogy több mint száz feljelentést tett, és mindig az uralkodónak. Többször így írta alá magát: az igaz feljelentő. Az ügyével foglalkozó valamennyi tisztviselőt kivétel nélkül feljelentette... Ez a lelki magatartás alighanem a schizofrénia egyik válfajára utal." < 24 ) A regény fő szereplőjét lényegében hasonlóan minősítette a magyar irodalomtörténetírás is, akit semmi más mint saját ügye foglalkoztatott, aki önmagát az „egyetlen tiszta és demokratikus emberként" minősítette. < 25) A történeti kutatás Balogh Péter e témában vitt szerepét nem tartotta vizsgálandónak. Valószínű megelégedéssel fogadta el a megállapítást: „Balogh Péter végül megunta a hosszúra nyúlt vizsgálatot és hazautazott." < 26 > -24-
