Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Szvircsek Ferenc: Zemlinszky Rezső (Egy bányagyakornok nemzetőr útja a bányaigazgatóság)

Elemi tanulmányait szülőhelyén, középiskoláit Győrött, Komáromban majd Pozsonyban végezte. Az iskolaváltások okát nem ismerjük, vélhetően apja szolgálati helyeit jelölik. A pozsonyi kir. akadémia /álladalmi academia/ 1843. július 31-én kiállított bizonyítványának /Testimonium Scholasticum/ másolata szerint a bölcsészeti tudományokat a „pozsonyi főtanodán")6 előmenetellel végezte el 1842/43-ban. Itt a mechanikát, az építészetet és a vízszabályozást tanulta eredményesen. 1843-ban iratkozott be a nagy múltú Selmecbányái bányászati akadémiára. Érdemes egy pillanatra itt megállnunk. Az udvari kamara a bányászati akadémián /Bergakademie/ 1809-ben erdészeti tanintézetet is létesített, mely 1846-ban az akadémia egyik tanszéke lett. Ettől kezdve használták a Bányászati és Erdészeti Akadémia /Berg- und Forstakademie/ megnevezést. A tanulmányi időt is ekkor emelték fel négy évre. Kétféle képesítést lehetett ekkor szerezni: bányászati /kohászati - pénzverészeti/ és erdészeti. Selmecbányán 1735-1872 között egységes bányász-kohász képzés folyt, külön oklevelet ekkor még nem adtak, a végzettséget külön nem jelölték. 1875-től vezették be, de nem tették kötelezővé az abszolutórium utáni államvizsgát. Szakképzett bányász megjelöléssel adtak ezután oklevelet a végzett hallgatóknak. 1894-től szerepelt csak az okleveleken a bányamérnöki megjelölés. Kosáry Domokos írja tanulmányában, hogy a hazai műszaki értelmiség nagy része, a bányászat esetében majdnem egésze a kamarai szolgálat keretei között tevékenykedett. >y

A bányamérnököket az ekkor már nemzetközi hírű selmeci akadémia képezte, amely 1763, illetve 1770 óta gondoskodott az egész Monarchia szakember-utánpótlásáról". Az oktatás nyelve 1867-ig német volt, viszont, ingyenes, sőt a rászoruló, tehetséges hallgatók ösztöndíjban is részesültek. Zemlinszky ismereteinek sokoldalúsága a pozsonyi és selmeci akadémiára vezethető vissza. Maga írta, hogy 1843-1847 között,,« Semeczi bányászatifőtanodán" a bányászati tudományokat: matematikát, mechanikát, vegytant, földfeletti és földalatti mértant, az általános bányászati géptant, földfeletti és földalatti építészetet, rajzolást sikerrel elsajátította. 1847. augusztus 3-án a német nyelven kiállított „Absolutorium"- az elméleti és a gyakorlati ismereteit kiválónak minősítette. A selmeci éveket követő időszak nem rekonstruálható pontosan, mivel nem tudjuk, hogy mikor nevezték ki a körmöcbányai ezüstkohóhoz bányagyakornoknak. Dzsida József adatokban gazdag, kiváló megyei bányászati monográfiájában 1847-es dátumot közölt, amit azután többen átvettek. Zemlinszky a hadügyminisztériumhoz írt 1849. Június 24-én keltezett beadványában mint bányászati gyakornok és volt nemzetőrségi tüzér főtiszt a „haditechnicai karhoz való felhívást megértvén" utász hadnagyi alkalmazást kérvényezett. Ekkor Körmöcbányán élt mint pénzverdéi gyakornok. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban játszott szerepe is Körmöcbányához kapcsolódik. 1848. október 20 - november 4. között Freiherr Balthasar Simunic altábornagy Trencsén megyei hadjárata során Zemlinszky Rezső a körmöcbányai ágyúkkal Beniczky Lajos nemzetőr őrnagy táborában káplár (tizedes SzF) rangban szolgált. Mint írta, a bécsi tüzérségi tanodán a. „tüzérmüvet" megtanulta s mint „nemzetőrségi önkényes tüzér" négy hétig vett részt a harcokban. Simunic Morvába történt visszavonulása után visszatért Körmöcbányára. Nem volt pihenésre, munkára ideje, mert a körmöci gyalog nemzetőrség kiképzésébe kapcsolódott be. Miután Simunic egy hónappal később, december 3-án ismét betört különítményével, a Jablunkai-hágón Christian Götz tábornok 5000 fős serege veszélyeztette a magyar csapatok hadmozdulatait. Ekkor ismét a hadszíntéren találjuk a 24 éves Zemlinszkyt, s mint írta: „a Götz elleni táborában IBeniczkyre utal - Sz F./ pedig Zsolnánál és Árvában mint ütegvezető négy hétig működött". Bona Gábor hadtörténész írja, hogy „Ezúttal Frischeisen alezredes ütött be SziléziábólJablunkánál 800 főnyi császári katona és 200 szlovák felkelő élén. A sebtében mozgósított nemzetőrök Beniczky Lajos őrnagy és kormánybiztos, valamint Querlonde Ferdinand honvédőrnagy vezetésével Budetinnál útját állták a betolakodóknak. Ugyanitt december 11-én csatára került sor, melyben a nemzetőrök -78-