Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

tó bizottság Beöthy Zsolt elnökletével jött létre, s még ugyanez alkalommal megválasztotta a nagybi­zottság tagjait. Az 531 főből álló névsor ismert. A magyar közéleti, politikai élet vezető képviselői mellett jelen voltak ebben a művészetek, az irodalom, a tudomány ismert és kevésbé ismert jeles, sőt meghatározó személyiségei is: gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, gróf Zichy János vallás­és közoktatásügyi miniszter, Bárczy István a főváros polgármestere mellett pl. Benczúr Gyula, Eötvös Károly, Szinnyey Merse Pál, Thaly Kálmán, Tömörkény István, s még Szabolcska Mihály is. A részle­tezés helyett elegendő csak egy futó pillantást vetni a nevekre, s meggyőződhetünk, hogy az egész hivatalos Magyarország képviseltette magát, a Mikszáth jubileum a hivatalos magyar szellem ünnepe volt. Ennek szemléltetésére, bizonyságul álljanak itt a nagybizottság különböző dokumentumai. Az első a sorban az a felhívás, melyet a nagybizottság - mintegy első nyilvános színrelépéseként - 1909. szeptember havában tett közzé, melyben a „magyar míveltséghez, a magyar közérzéshez, a magyar észhez, és a magyar szívhez" fordultak. „Irodalmunknak ez az örömünnepe - szól a Beöthy Zsolt által fogalmazott felhívás - közéletünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik legkiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth... E költészetnél mi sem tárja fel gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősíti jobban idehaza önmagunkban való méltó bizalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a megbecsültetésre." A felhívás egyébként a jubileum sikere érdekében íródott, konkrétan a jubileumi díszkiadás megvásárlására buzdított. A bizottság egyik legfőbb törekvése ugyanis az volt, hogy e sorozat tiszteletdíjából vásárolja meg (vissza) Mikszáth anyai őseinek birtokát, nemzeti aján­dékként, „hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát". Az egyformán nagy az ünnepelt és ünneplő gondolatát kell felismernünk ennek a megfogalmazásnak a mélyén. A nagybizottság ezt követően 1909. november 16-án ülést tartott az Akadémián. Gróf Apponyi Albert elnöki megnyitójá­ban szükségét érezte, hogy még nyíltabban rámutasson „annak a nagy czélnak a jellegére a mely min­ket bizottsággá egyesített", röviden, de nagyon határozottan tárva fel a bizottság tényleges szándékait, az ünnep értelmét. Gondolatmenete szerint igen időszerű cselekedet az ünneplés, hisz a tiltakozás jellegével bír mindenféle beteges, romlott irodalmi irányzatokkal szemben, melyek a modernséget igénylik a maguk számára. „Ezért - összegzi Apponyi - a Mikszáth-jubileumi bizottság szerintem nemzeti munkát végez, esztéti­kai munkát végez, állást foglal az irodalomnak nemzeti jellege mellett... mindazokkal a jelensé­gekkel szemben, melyek egy beteg kozmopolitiz­musnak... vázolására törekszenek." Az Akadémián ekkor Beöthy Zsolt is beszédet mondott. Árnyaltabban fogalmazottat, költőibb stílusú de lényegi tartalmát tekintve nem mást. Beöthy, aki nemcsak irodalmárként szólalt meg, de mint a korszak nagyhatású konzervatív ideológusa is, azon úttörők közé sorolta Mikszáthot, akik a magyar szellemnek az európai kultúrvilág szelleméhez és megbecsüléséhez törték az utat. Megismételte a jól ismert, egyre inkább frázissá szegényedő, üresedő, minősítéseket a magyar faj szülte Mikszáth magyar szellemet kifejező derűsen naiv mesemondóművészetéről, majd elvégezte az ünneplő és ünnepelt azonosításának kényes, ám az önigazoláshoz szükséges műveletét. „És különösen a­mire figyelmeztetni akarok, azaz, hogy Mikszáth a mi szellemi fejlődésünknek egy láncza, hogy ebbe tarto­zik bele, ennek része. Amikor ünnepeljük: bizonysá­got teszünk arról is, hogy ennek a szellemnek, mely­nek ő a legkiválóbb kifejezője, részesei, értői és érzői vagyunk mi is. Hogy pedig ez mit jelent, arra nézve legyen szabad a következőket megjegyeznem. Mikszáth, mint „jópalóc", s „tótatyafi" 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom