A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés
Alapvetően két hangyafajt különböztettek meg: a mezőkön, legelőkönfődzsombikokban élő, nagy, erős födhangyát vagy pallagi hangyáit és az erdei zsombikokban élő, kisebb erdei hangyáti. Megkülönböztették a vöröshangyá t is, de ennek a tojásait nem gyűjtögették. Megfigyelték, hogy a zsombik okban élő hangyák viselkedése különböző. Vannak, amelyek csak beünek, a többi hordja a tojásokat. Ez utóbbiakat hordó hangyáknak nevezik. Ügy tapasztalták, hogy a zsombikokban a tojások koszorúban (körben) helyezkednek el. Gyűjtőkörzet Hangyázni Kallón általában egyedül jártak, de ritkán előfordult az is, hogy két ember társult, vagy hárman-négyen összeálltak. A gyűjtögetésre engedélyük nem volt, de az állatkerttől kaptak egy megbízást, amit az erdészek és a mezőőrök általában elfogadtak. A jóindulat megnyerése céljából nekik gyakran bort, vagy pálinkát vittek, de előfordult az is, hogy egy-egy szigorúbb erdésszel vitába keveredtek, sőt olykor tettlegességre is sor került. A kállóiak nem csak saját falujuk határában és a szomszédos területeken hangyáztak, hanem rendszeresen felkerestek távoli vidékeket is. (1. ábra 2.). A környékbeli területekre gyalog, távolabbi vidékekre kerékpárral, vagy vonattal jártak. Székely Lajos gyakran egy hétig is távol volt otthonról. Hétfőn indult és pénteken adta le az állatkertben a hétközben szedett tojást. Ilyenkor valamelyik ismerősénél, vagy barátjánál lakott (az évtizedek során sok ismerősre tett szert, akikhez rendszeresen visszajárt), vagy idegeneknél, padlásokon, istállókban húzódott meg. A szállás nem került pénzbe, mert általában segített a házigazdának kaszálni, vagy kapálni, és ezért helyenként még élelemét is kapott. Egy szezonban háromszor-négyszer vissza lehetett menni ugyanarra a helyre. Van olyan hely, ahol Székely Lajos 18 éves korában járt először és oda évtizedeken keresztül visszajárt. Ma is több mint 200 lelőhelyet (több ezer zsombikot) ismer. Eszközök A hangyázás néhány egyszerű eszközzel folyt. Székely Lajos a rövid nyelű kiskapát csak erre a célra használta, hasonlóképpen a speciális gereblyét is (2. ábra 2, 3.). Az utóbbit ő maga csinálta egy lécdarabból és 6 darab nyolcvanas szögből. Nyelet mindig a gyűjtögetés színhelyén vágott bele. A 35—40 kilós zsák és az 1,6x1,5 méteres hamvas (ha távolabbra ment, 3—4 darabot vitt magával) bolti áru volt. A rostát Budapesten, a Garai téri piacon szerezte be, ebből kettőt (egy nagylukút és egy kislukút ) használt, a tojások méretétől függően. Szükség volt egy puha rongyra is, a legjobb a parhétkendöből (barhentkendőből) vágott darab volt. Nélkülözhetetlen eszköz volt a hátikosár (Kallón szatyornak is mondják), amelyet a budapesti Garai téri piacon, vagy (régen) az árujukkal Kallót is felkereső „Vác környéki" faluk vándor árusaitól lehetett vásárolni. A hátikosárban szállította eszközeit, majd a hangyatojást is. Amikor a kosárban hangyatojást szállított, az eszközöket a kezében vitte, csak a rostát akasztotta rá a hátikosárra. Hangyázni használt, elnyűtt ruhákban jártak. Lábbelijük régen a bakancs volt. Amikor ezt hordták, a hangyák elleni védekezésül a bokánál egy madzaggal átkötötték a nadrág szárát. Később a gumicsizma használata lett az általános és nélkülözhetetlen lábbeli, mert erre nem másztak fel a hangyák. Agyűjtögetés munkamenete A hangyázás munkamenete (Székely Lajos elmondása és saját megfigyeléseim szerint) a következő volt. Székely Lajos a gyűjtögetés helyszínére érkezve először lerámolta az eszközeit, majd a kiskapával elkezdte a zsombikok megbontását. Ugyanezzel az eszközzel a zsákba szedte a tojást a hangyabolyban levő gazzal, fadarabokkal és a hangyák egy részével együtt (3. ábra). 251
