Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Havassy Péter: Hont és Nógrád vármegye nádori közgyűlései a XIV–XV. században
és a macsói bán tartotta a congregatiókat. Azonban még így is előfordult, hogy a nádor nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért a király sokszor az országbírót, ritkábban a;,tárnokmestert vagy más udvari méltóságot, sőt az illető megye ispánját bízta meg. 18 Például 1350-ben Gilétfi Domonkos tart a megye részére bírói gyűlést, mint honti ispán, a király parancsára. 19 1429ben pedig Pálóczi Mátyus országbíró kapott megbízást, s így jutott el—-többek között — Hont és Nógrád megyék generalis congregatiójára is. 20 Sőt sok esetben az alnádor is helyettesítette urát. A királyi parancs vétele után a nádor útitervet készített, majd értesítette a vármegyéket, hogy gondoskodjanak a közgyűlés összehívásáról, s közhírré tételéről. A kihirdetés szokásszerű vásári kikiáltás formájában történt meg, 21 ennek fórumai egy 1405. évi adat szerint Szécsény, Gyarmat és Patak piacai voltak. 22 Zsigmond korában már egyre gyakrabban a király nemcsak a nádornak adott parancsot, hanem az illető megye hatóságát is értesítette a közgyű-. lés megtartásáról. 23 Károly Róbert idején előfordult, hogy 5—7 vármegye részére összevontan tartott közgyűlést a nádor. 24 Mivel Nagy Lajos uralkodásának kezdetén megszűnt a palatínus vidéki kúriai bíráskodása, így több időt fordíthatott a congregatiók celebrálására, mely lehetővé tette, hogy egy, illetőleg két szomszédos vármegye számára tartson gyűlést. A korban állandó „párok" alakultak ki, elsősorban az ország északi és keleti részén, így egy-két kivételtől eltekintve közösen ülésezett Hont és Nógrád, Nyitra és Trencsén, Gömör és Torna, Abaúj és Sáros, Zemplén és Ung, Szabolcs és Bereg, Szatmár és Ugocsa, Bihar és Kraszna, Pest és Pilis, Pozsony és Mosón, Győr és Komárom. 25 Gábor Gyula 1908-ban összeállította — elsősorban az addig megjelent oklevéltárak alapján — a Nagy Lajos-kori nádori közgyűléseket, táblázatát azonban nem elemezte. 26 A jegyzékből kiderül, hogy a legtöbb congregatiót Hont és Nógrád vármegyék számára tartották Lajos nádorai, 11, illetve 10 alkalommal (sajnos Gábor Gyula tévedett, mert 1353-ban csak Hont gyűlésezik egyedül, innen az eltérés) 27 . További javításra szorul, hogy nem ismerte Hont megye 1342. évi gyűlését, 28 valamint még nem tudhatott Holub József tanulmányáról, aki 13 Nagy Lajos-kori zalai congregatióra talált adatokat. 29 így — eddigi ismereteink szerint — Zala (13) és Hont (12) áll az élen, melyeket Nógrád 10, Bereg, Szabolcs, Bars, Zemplén és Ung 9 alkalommal követ. Gábor Gyula jegyzékéből kitűnik továbbá: ha Buda magasságában egy vonalat húzunk kelet-nyugati irányban, akkor a vonaltól északra elterülő vármegyék részére lényegesen több közgyűlést tartott a nádor, mint a délieknek (pl. Aradnak, Csongrádnak egyet, Békésnek, Zarándnak kettőt). Ez véleményünk szerint alapvetően azzal magyarázható, hogy a déli megyék középkori okleveles anyagát sokkal nagyobb veszteség érte. Feltűnő azonban, hogy néhány északi vármegye részére a nádor egyáltalán nem tart congregatiót (Árva, Liptó, Zólyom, Túróc, Esztergom). Feltehetően e megyékben más tisztségviselő, pl. az országbíró, az esztergomi érsek volt illetékes a kezdetektől fogva. A nádori közgyűlések elsődleges célja a gonosztevők, a közbűntettesek (publici malefactores) felkutatása, üldözése, s végül kiirtása volt. Ezek nevét a nádor, a gyűlés résztvevőinek közfelkiáltásából tudta meg, mely azonban a XIV. század közepén eltűnt. Istványi Géza szerint 1358-ban Nógrád és Hont vármegyék gyűlésén találkozunk utoljára a jelenlévők együttes tanúbizonyságával. 30 A közfelkiáltás szerepét a megyei hatóság vette át, mely a nádor megérkezése előtt, vagy a közgyűlés első napjaiban — az esküdtekkel kiegészülve.— elkészítette a gonosztevők registrumát. Ilyen jegyzék sajnos nem maradt 46-
