Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)

Közlemények - Művelődéstörténet - †Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról

javára Bartók Béla is szívesen fellépett volna, mivel második felesége, Pásztory Ditta Pásztory Gyula gimnáziumi fizika- és számtantanár, az iskolai énekkar vezetőjének lánya volt. Bartók többször járt a gömöri fővárosban, adott is hangversenyt, de nem a készülő Mikszáth Irodalmi Kör javára, mert a terv elhalványodott, a Losoncéhoz hasonló szellemi értékekkel megtölteni nem volt lehetséges. Végül egy műkedvelő szakosztálya lett a Polgári Olvasókörnek. Es amikor most, néhány éve a rimaszombati magyar fiatalok újra irodalmi kört alakítottak, az már ismét a Tompa nevét vette föl klub alakjában. . * Sok víz folyt le a Rimán, Ipolyon, Kürtösön, eltűntek Mikszáth kedélyes felvidéki vármegyéi, vezető alakjai hol magyar, hol szlovák feliratú sírkövek alatt pihentek meg, a megmaradt dzsentri olvasókat sem bosszantotta már a sárosi Gavallérok svihák története, amikor az 1920-as évek vége felé újból közéletivé vált a Mikszáth név. Sőt bővült irodalmi jelentőségében is. Divatosak lettek a regényeiből adaptált színdarabok - a Vén Gazember, a Noszty fiú esete Tóth Marival - különösen Harsányi Zsoltnak volt velük sikere, de ugyanakkor megjelent két igen érdekes, korfestő visszaemlékezés is, mindkettő női kéz munkája. Az egyik a Madách-, majd Mikszáth-féle familiáris baráti kör egyik tagjának, Veres Pálné - Beniczky Hermin lányának, Rudnayné - Veres Szilárdkának tollából, a másik özvegy Mikszáthné - Mauksch Ilonáéból. Mindkettő nógrádi születésű asszony, gyermekkoruk Balassagyarmathoz, Losonchoz, Mohorához, Vanyarchoz kötődik, de amíg Rudnayné jobbadán családtörténetet ír, addig Mauksch Ilona a Mikszáthtal való házasságának történetére veti a hangsúlyt. Veres Pálné lánya enmaga írta, Mikszáthné könyvének stilizálásában ismét csak dr. Rubinyi Mózes, a régi jóbarát, segített. A kötet 1922-ben jelent meg, Mohorán írta meg Mikszáthné, versenyfutásban az idővel, mivel attól tartott, nem éri meg már a könyv befejezését. A könyv végül is Két kiadót ért meg. A közéletben ugyanakkor megjelent dr. Mikszáth Kálmánnak, az idősebb Mikszáth-fiúnak neve is. Politikai ambíciói voltak, jogi éveket Angliában is hallgatott, nem szépírónak indult, hanem publicistának, jogtudósnak, liberális alapon. Neve a Bethlen-kormány évei alatt jól hangzott, amikor Gömbös került kormányra, a korabeli Magyar Nemzet vezércikkírójának szerződött. Jogász professzor lányát vette is feleségül, Földes Líviát. Parlamenti képviselőségre áhítozott Nógrádban. Ez nem sikerülvén a Bethlen kormány Miskolc város főispánjává nevezte ki. A szabad királyi városi jogokkal rendelkező városoknak ugyanis külön főispánjuk volt, takarékossági okokból azonban rendszerint ugyanaz volt a főispánja az ilyen városoknak, mint a várost is magába foglaló vármegyének. A városi főispánság tulajdonképpen a főpolgármesteri rangnak felelt meg. Dolguk inkább a reprezentáció volt, szűkebb feladatuk : a kormány intencióinak keresztülvitele. Hadd sorolok föl néhány ilyen szabad királyi várost: Komárom, Győr, Sopron, Pozsony, Kolozsvár, Szeged, Temesvár, Pécs, Selmecbánya, Székesfehérvár. Ha véletlenül két főispán került ugyanabba a megyébe, az rendszerint torzsalkodásra adott alkalmat. Borsod vármegye főispánja azidőben dr. Borbély-Maczky Emil lévén, a csendes vetélkedés elkezdődött és nem szűnt meg. Mikszáth Kálmán Nógrád főispánja szeretett volna lenni, itt azonban dr. 'Sóldos Béla - (előbb szintén Borsod, majd 1938 után Gömör főispánja, kazári földbirtokos) - volt a főispán, még pedig 302