Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: A nógrádi cigányság története az összeírások tükrében
Mária Terézia további intézkedései a felvilágosodás elvén alapulnak. Ennek leglényegesebb alapelvét - a természet szerint minden ember egyforma - tükrözi az 1761. november 13-án kelt rendelet, amely megtiltja a megkülönböztető cigány név használatát, helyette: „új magyar'!, „új paraszt" nevet kell hivatalosan használni. A centralizált állam felfogása szerint „az egyenlőség egyenlő teherviselést, sőt az államszervezethez való egyformán engedelmes hozzásimulást is jelentette". A cigányok számára ez konkrétan adófizetéssel és a vándorló életmód megtiltásával járt, (1761. elvi tilalmazás, lótartás megtiltása, 1767. országon belüli útlevél kötelezettség, 1783 minden nemű mozgás, búcsú- és vásárlátogatási tilalom). E rendészeti intézkedéseknek keménységük ellenére is nevelő célzatuk volt, a hangsúlyt a letelepedés szükségességére helyezik, amihez mindenkor mereven ragaszkodnak. A letelepedés érdekében 1773-ban elrendelik, hogy minden cigánynak - kik sátorban élnek - szilárd házat adjon a megye. Azok a cigányok pedig, akik a megye által adományozott szilárd házakat engedély nélkül elhagynák, mint csavargókat meg kell büntetni. 1783-ban ingyenessé teszik a cigány gyermekek oktatását. A jószándékhoz azonban iskolák kellettek volna, vagy a céhmesterek megértése, miszerint a 12-16 éves cigány gyerekeket inasnak vegyék fel. Látszólag családvédelmi törvény az az 1767-es rendelkezés, mely kimondja, hogy a cigányok csak akkor házasodhatnak, ha igazolni tudják, hogy van miből megélni. Azon kívül ismerniük kell a katolikus vallást is. Ha ezek a feltételek hiányoztak, tilos volt a cigányok közötti házasság. 24 így nem egyszer vállalnia kellett a cigány fiataloknak a szajhálkodás és erkölcstelenkedés vádját. Erre felhoznánk egy 1783-as nógrádi esetet. Nógrád vármegye törvényeke őrizetbe vétetett egy 28 éves cigány férfit és egy 20 éves cigány nőt szajhálkouás vádjával. Két hónapot töltenek vizsgálati fogságban, míg kiderült, illetve a fiatal pár bizonyítani tudta, hogy már több faluban próbálkoztak házasságot kötni, de „egyetlen pap sem akarta megesketni őket". Mit volt mit tenni, saját magukat házastársaknak nyilvánították. Tartós együttélésüknek már két gyermek volt a bizonyítéka. Hogy a botrányos „együttélést törvényesítsék", a vármegye megkéri a balassagyarmati plébánost, eskettesse össze őket. 25 Ha folytatjuk tovább a rendelkezések, intézkedések ismertetését, meg kell említenünk a legszigorúbbakat is, mely a cigány gyerekek neveltetéséről, további sorsáról intézkedik. Ezek a törvények elrendelik, hogy a cigánygyerekek érdekében el kell őket venni a cigány szülőktől már négy éves korban, „jó keresztény", „polgári vagy paraszti" szülőknek kell odaadni és ott különféle mesterségekre, foglalkozásokra nevelni őket. A neveltetés költségeit az adott közösségnek kell fedezni. A cigányság körében legnagyobb felháborodást kiváltó törvényt háromszor is megújítják: 1767-ben, 1773ban és 1783-ban. A 18. század második felében kiadott cigányokkal foglalkozó rendelkezések szövevényét II. József foglalja össze 1783-ban. Lényege : tilos a cigány nyelv használata, tilos a lókereskedelem, tilos a gyermekek ruhátlansága. El kell érni, hogy a cigányság mezőgazdasággal foglalkozzon, templomba járjon. Igazgatásukat vegyék ki a vajdák kezéből, fölöttük a helyi bírók rendelkezzenek. 26 Ezeket előre bocsátva nézzük meg, mi történt a 18. század második felében Nógrád vérmegyében. Két dolgot előre le kell szögeznünk: tehát a megyei birtokos nemesség továbbra is telepít birtokára cigányokat, és a gyér források arról is tanúskodnak, hogy passus, útlevél nélkül kóbor cigányok járják az utakat. Hol Hont vármegyéből jönnek ide, hol tőlünk csapnak át Hontba, ós ezért Hont megye hivatalosan érdeklődik Nógrád vármegyénél, mint ahogy Gömör vármegye is várja a választ, hogy nem Nógrádból jöttek-e be azok a cigányok, akik közül „Pelsőc, Ardó helységek lakossaik 164
