Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adatok a Kommunisták Magyarországi Pártja salgótarjáni szervezet megalakulásának körülményeihez (1918. december)

A KMP helyi szervezete létrejöttének körülményeiről szóló írások sorából nem hagyhatom ki Szaton Rezsőnek egy másik, átfogóbb és terjedelmesebb visszaemlékezéséből a helyi eseményekre utaló megállapításait, gondolatait, adatait. Szaton Rezsőnek az 1950-ben kelt visszaemlékezésében olvashatjuk: ,, . . . többször utaztam Salgótarjánba, Aszódra, Tatabányára, Győrbe, de legtöbbet Salgótarjánba, ahol nagyon szépen erősödött, fejlődött a kommunista mozgalom. A bányászok vezetője Gólján elvtárs volt, aki nagyszerű munkát végzett Salgótarjánban és a környék lakossága között. A salgótarjáni vasas helyi csoport részéről különösen Otyepka Károly elvtárs támogatott bennünket. A helyi szociáldemokrata párttitkár Gádor Béla a kommunistákkal szimpatizált. Minden tekintetben támogatott bennünket, amiért tudomásunk szerint sokszor vonta felelősségre az SZDP vezetősége. Gádor Béla elvtársat ez nem akadályozta abban, hogy mindig jobban és jobban segítségünkre legyen."

27 „Salgótarjánban óriási módon fellendült a kommunista mozgalom. Itt Gólián elvtárs dolgozott, aki a bányászok vezetője volt. A központi bizottság mindig két elvtársat küldött le egyszerre, így Rudas elvtárssal két ízben voltam, másokkal még igen gyakran Salgótarjánban, pl. Poór Ernővel."

28 Az aszódi repülőgépgyár munkásai részére tartott népgyűlés leírása után így emlékszik az egyik népgyűlésre. ,,Más alkalommal egy salgótarjáni nagygyűlésen vettünk részt, ahol óriási térségben kb. 20 000 ember jelent meg. Ezen a népgyűlésen az összes környékbeli falvak lakossága, munkásság és parasztság részt vett. Rudas elvtárs beszélt, de nem győzte hanggal a nagy területet. Ezen a gyűlésen a szociáldemokraták egyik támadását kellett kivédenünk. Az MSZDP azt hirdette, hogy a kommunisták likvidálni akarják a szakszervezeteket és minden elért jogot, kivívott eredményt meg akarnaik semmisíteni. A gyűlésen jelen volt Esztergályos, Batta és fővezérük: Peyer Károly is. Az utolsó percben érkezett, mert nem mert előbb jönni. Mikor a tömeg észrevette őt, fújoltak, árulónak nevezték, el akarták kergetni. A szociáldemokraták elég piszkos munkát végeztek. Már a gyűlés időpontja előtt két nappal ott voltak Salgótarjánban. Mi csak aznap reggel utaztunk oda. Rudas elvtárssal úgy állapodtunk meg, hogy először Peyéréket engedjük beszélni, azután kerülünk mi sorra. Peyer nehezen egyezett bele, végül mégis tartott egy rövid beszédet. Tíz percnyi beszéd után kénytelen volt befejezni, mert a tömeg kifütyülte, leabcugolta, úgyhogy Peyer társaival együtt kénytelen volt eltűnni a gyűlés színhelyéről. Peyerék eltűnése után a tömeg a KP-t éltette és követelte, hogy a KP küldöttei szólaljanak fel. Gólján elvtárs, aki a gyűlésen elnökölt bejelentette, hogy Rudas elvtárs fog beszélni, amit a tömeg nagy lelkesedéssel fogadott. Rudas nagy beszédében leleplezte a SZDP munkásáruló politikáját és bebizonyította, hogy hazudnak, amikor azt mondják, hogy a kommunisták meg akarják szüntetni a szakszervezeteket. A KP minden egyes tagjától megkívánja, hogy valamely szakszervezet tagja is legyen. Peyerék tudták jól, hogy a munkások mennyire ragaszkodnak szakszervezetükhöz és evvel a hazugsággal akarták a tömegeket elriasztani a KP-tól. Rámutatott Rudas elvtárs arra, hogy milyen nagy fontosságot és jelentőséget tulajdonítanak a kommunisták éppen a proletárdiktatúra alatt a szakszervezeteknek. Nagyhatású beszéde után én i-s tartottam egy rövid beszédet. Ezután Gólján elvtárs bezárta ezt a hatalmas népgyűlést. A gyűlés után összeült az előre megbeszélt terv alapján a salgótarjáni összbizalmi testület, amelyet a helyi SZDP párttitkár, Gádor Béla elvtárs hívott egybe. Az értekezleten részt vettek természetesen az összes 189