Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására
hol mint iparhatóság, hol mint egy egyszerű ipari testület funkcionáltak. (Az Ipartestületek egészen 1949-ig fennállottak.) Az „ipartestületi szellem" tehát sem nem a korlátlan szabadversenyes kapitalizmus, sem nem a feudális céh szelleme, hanem a kettő együtt. Balassagyarmat iparfejlődése a XIX. század végétől az I. világháborúig Az 1884. évi XVII. törvénycikket Balassagyarmaton az iparból élő népesség általános megelégedéssel fogadta. Erre utal többek között az is, hogy az országban itt alakult meg — 74 alapítótaggal — elsőként az Altalános Ipartestület. 2 (A Balassagyarmati Általános Ipartestület kezdetben a Budapesti Iparkamarához, majd az 1890-es évektől a Besztercebányai Iparkamarához tartozott.) A törvény beiktatására október 1-én került sor és már október 6-án Zimling Géza lakatosmestert be is jegyezték a Balassagyarmati Ipartestület ,,a" (képesítéshez kötött iparosok) lajstromába 3 . A törvényre való gyors balassagyarmati reagálás egyik alapvető oka abban keresendő, hogy a XIX. sz. végén a helyi lakosság egynegyedének volt megélhetési forrása az ipar. A kereső lakosság foglalkozás szerinti megoszlása a századfordulón (1900-ban) a következő képet mutatja ; mezőgazdaság és egyéb őstermelők 719 fő ipar 1065 fő (!) kereskedelem, hitel 425 fő közlekedés 164 fő közszolgálat és szabadfoglalkozásúak 440 fő véderő 155 fő napszámos 97 fő házicseléd 528 fő egyéb és ismeretlen 221 fő (összes keresők száma: 3814 fő, összlakosság: 8580 fő) 4 Az előző megállapítás különösen akkor válik még érthetőbbé, ha rögtön hozzátesszük, hogy az iparral foglalkozók száma Balassagyarmaton ekkor csaknem megegyezik a kisiparban dolgozók számával. Ugyanis a korabeli Nógrád vármegye székhelyén az 1880-as években mindössze az élelmiszeripar — azon belül a malom-, a szesz- és a húsipar — jutott el a tőkés nagyüzemi fejlettség színvonaláig. Mindez konkrétabban 1 gőzmalom, 1 szeszgyár, és 1 vágóhíd üzemelését jelentette. Az első — kőszenet használó — 25 lóerős géppel üzemelő gőzmalom kezdetben Schmidl Samu, majd a Rózsa- és Schönfeld-cég tulajdonát képezte. 5 A tőkés üzemek e szűk köre a 90-es években egy újabb gőzmalom és három téglaégető üzembe helyezésével bővült. A Nagyhíd utcában létesült új gőzmalom 1896-ig Jónás Emil, később Képes János 6 a három téglaégető pedig a Zichy-uradalom, Elfer Mór és Leichtner Samu tulajdonában voltak. 7 Az első világháborúig a következő tőkés üzemek létrejöttéről számolhatunk be: 1904. február 6-án megkezdte működését „Jónás Emil és Jónás Samu balassagyarmati lakos téglakészítők" gőztéglagyára. 8 Ez a tőkés vállalkozás a későbbiekben — 1911. április 29-i bejegyzéssel — számottevő részvénytársasággá bővül. 9 Az új „Balassagyarmati tégla és agyagárugyár Rt." alaptőkéje 150 000 korona volt, az igazgatóság tagjai: Jónás Emil, dr. ifj. Fáy 146