Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok

A megye viseletét tanulmányozva, már a külső szemlélőnek is feltűnik, hogy a magyarok és a szlovákok viselete — elsősorban a nőknél — jelentősen eltér egymástól. Ezeket az elkülönülési jegyeket azonban a múlt század végétől nem tudjuk messzebbre követni, részletes leírások, adatok hiányában. Az utóbbi években számos levéltári adatot gyűjtöttünk ugyan össze a megye magyar és szlovák falvainak viseletére, de ezek sajnos nem alkalmasak az összehasonlításra. Kárlisták, hagyatéki leltárak csak az egyes ruhadarabok nevét közlik, néha anyagára, díszítésére is utalnak, de méretét, formáját stb. nem árulják el. Az innen nyert adataink azért hasznosak, mert a 18. század elejétől bepillantást nyerhetünk a parasztság változó ruhatárába, de arra már nem alkalmasak, hogy egyes falvak, magyarok és szlovákok viseletének különbségeire utaljunk. Levéltári kutatásunk eredményéből most is hasznosítani tudunk néhányat. Forrásainkból kitűnik, hogy az újratelepítéstől — valószínű már az ezt megelőző időszakban is — a 19. század közepéig, a textilipar általános kibontakozásáig, Nógrád megye parasztságának ruhaanyagát többségében az északi szlovák lakta megyék céhes és háziipara biztosította. KÖrmöncbánya környékén már a 17. században csipkeverő népipar virágzott.

37 A Zólyom megyei Bruzno

38 és Nedzibrodt községek lakói csipkekészítéssel foglalkoztak.

39 A gácsi posztógyár termékén kívül keresett volt a losonci, privigyei, hradistyai, zólyomi, rozsnyói posztó.

40 A finomabb vásznakat Nyitra, Liptó megyékből és a Szepességből szerezték be megyénk lakói.

41 A gyolcs jelentős részét a kb. 300 felvidéki gyolcsos falu háziipara állította elő.

42 A csizmának való piros, sárga és fekete színű kordoványt Besztercebányán készítették.

43 A csipke, a posztó, a vászon, a gyolcs és a kordovány kereskedők révén jutott megyénk falvaiba, vásári központjaiba. A 18. század végén több mint kétszáz kereskedőt írtak össze a megyében, akik az előbb említett ruhakelmék eladásával foglalkoztak.

44 A kisipari termékek vándorkereskedők révén történő közvetítése még a 19. század közepén is jelentős. Zólyom, Árva, Nyitra megye gyolcsos tótjai, zólyomi csipkések, besztercebányai kékvásznasok, gömöri, nyitrai színesbőr kereskedők látták el a megye helyhezkötött parasztságát. A túróci, nyitrai sáfrányosok, perkai- és selyemkendőket, szalagokat, szöveteket árusítottak.

45 Adatainkból egyértelműen kitűnik, hogy a 18. században és a 19. század első felében a megye paraszti viseletének, az ebben megnyilvánuló ízlésnek irányításában jelentős szerep jutott a ruhaanyagot biztosító északi megyék szlovák falvainak. Fentebb arra utaltunk, hogy a munka- és használati tárgyak, bútorok stb. azonos műhelyből történő beszerzése miatt ezeknél sem formában, sem díszítésben nem találtunk különbséget az együttélő magyarok és szlovákok között. Fentebb láthattuk, hogy a ruhaanyag beszerzése azonos forrásból történt. Ebből az következne — a korábbi tapasztalatok alapján —, hogy a paraszti viseletben sem lehet eltéréseket kimutatni. Tudnunk kell, hogy a kereskedők ritkán árultak kész ruhákat, inkább ruhaanyag értékesítésével foglalkoztak. A ruha elkészítése, megvarrása a család asszonyainak, a közöttük élő kismesterek feladata volt. így az öltözködésben szabadon érvényesülhetett az egyéni és a helyi ízlés. Ez volt az egyik oka annak, hogy megyénkben oly sok változat, elkülönülési jegy alakult ki a viseleten belül. Meggyőződésünk, hogy a vallási, rokoni kapcsolatok révén kialakult falucsoportok viselete már a 18. században is jelentősen eltért egymástól. A szűkebb táji ízlés kivitelezésében •— így a viselet elkülönülésében — fontos szerep jutott azoknak a csizmadia, szabó, szűcsmestereknek, süvegeseknek, takácsoknak, vargáknak, akik a 18. század elejétől sorra megtelepültek a megye falvaiba. Felsőpetónybe, Herencsénybe 1724-ben, Ribára (Ipolyszög) 1740-ben, Nógrádra egy erbe 1779-ben költözik 170