Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

A paraszti gazdaságokban és az uradalmi birtokon a nyomtatásnál használt munkaeszközök leltárát, forrásaink alapján így állíthatjuk össze: nyomtató seprű, nyomtató villa, nyomtató gereblye (huzag ereblye), szeriig er еЫуе, szórólapát.

1

^

6 A felsorolt munkaeszközök mindegyikéből 3—5 darabot tartottak a paraszti gazdaságokban. A XIX. század elején a nagyobb uradalmi birtokon kezdett elterjedni a „szérűre való nagy fa Rosta".

137 A nyomtatás aprólékos munkafolyamatából csak nagyon hiányos áttekintésre adnak lehetőséget forrásaink. A mezőről behordott gabonát asztagba rakták, majd nyomtatás előtt a „kivés életet ágyazták". Nyomtatni csak lóval szoktak. A nyomtatás munkájában résztvevők közül a lovakat hat jó ostorosról és a villásról van tudomásunk. Az ostoros feladatai közé tartozott a nyomtató lovak éjjeli legeltetése is.

138 A kicsépelt vagy nyomtatott gabonát garmadába, a szalmát kazalba rakták. A cséplésben és nyomtatásban résztvevők számát mindössze két adat közli. Egy nagykéri gazda 1833-ban a „ . .. funduson található Szérőn negyed magával csépelt.. ."

13í) A szentpéteri uradalomban tizennyolcan végezték a nyomtatást.

140 A cséplők és nyomtatók — elsősorban az uradalmi birtokon — fogadott munkások voltak. Még az éves cselédeket alkalmazó földbirtokosok is, a szemnyerés munkálatait fizetett idegen munkásokra bízták.

141 Az aratókhoz hasonlóan, a cséplést és nyomtatást vállalók is az északi megyékből érkeztek. Példaként megemlítjük, hogy a mihálygergei (1803) és a heréncsényi (1806) uradalomban az északról érkező „tótok nyomtattak saját lovaikkal."

142 A gabona betakarításában résztvevők munkabérét a megye közgyűlése évenként szabályozta. Ennek vizsgálatát nem tartjuk feladatunknak. Szemléltetésül csupán az 1830-ban kiadott arató, cséplő és nyomtatórészt szabályozó határozatot közöljük: ,,Az arató rész Tekintetben vévén a jelen való Termést a szerint mint Tavali, az őszire nézve 13-ik, a Tavaszira nézve 12-ik csomóra. A nyomtató rész az őszibül 14-ik, a Tavaszibúi 13-ik. A cséplés őszibül 13-ik, a Tavaszibúi 12-ik. — Az ebéd pedig közönségessen minden harmadik mérésben le tsapva elhatároztatik."

143 Arra nincs adatunk, hogy egy nap alatt mennyi gabonát lehetett kicsépelni, vagy nyomtatni. Néhány forrásunk arra utal, hogy a teljes gabonatermés szemnyerésének munkái decemberig is kihúzódhattak. A mulyadi jobbágyok 1707-ben november 7-én nyomtatták gabonájukat, a tarnóciak 1781-ben december 10-én csépelték a rozst.

144 A sőji Kacskovics uradalomban a XIX. század első felében, általában október 10-e körül végezték a csépléssel és a nyomtatással.

145 4. GABONATÁROLÁS Verem A megtermelt gabona legismertebb tárolási módja — parasztoknál, uradalmaknál egyaránt — a földbe ásott verem volt. Előfordulására a legkorábbi adatot a füleki nemesek 1663. évi kárlistái őrzik.

146 A paraszti tulajdonban lévő gabonásvermek meglétéről a XVII. század végétől vannak adataink. Az 1686-ban készült peres iratokban a marcali, óvári és romhányi parasztok vermeiben okozott károkról olvashatunk.

147 311