Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)
Az uj tanterv természetesen kötelező volt a társulati iskolákra is, de — amint ezt korábban is tették — a tanmeneteket, amelyeket a vármegyei tanfelügyelő jóvá is hagyott, a helyi viszonyoknak megfelelően dolgozták ki. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az iskolában — tekintettel a vállalati érdekekre és a tanoncképzés előkészítésére — mindig kiemelt feladat volt a munkára, pontosabban a munkássá nevelés. Ezért is fordítottak nagy gondot a kézügyesség fejlesztésére, mint pl. a 20-as évek elején az I— II. osztályokban papírhajtogatást és rafiafonást, a III—IV.-ben agyagmintázást és fakanálfaragást, az V—Vl.-ban pedig kefekötést gyakoroltak a tanulók. Az előbbiekből következően szintén fontos volt a számtan és mértan valamint a rajz, melynek keretében a szabadkézi rajzoláson kívül lényeges szerepet kapott az ipari rajz elemeinek oktatása is.24 Az iskolai gyakorlókert és a faiskola művelésével, illetve a lányoknak rendszeresített főzési és varrási gyakorlatokkal valóban az életre akarták felkészíteni a tanulókat, azon túl, hogy általános nevelési célja volt az iskolának dolgos, munkaszerető embereket nevelni.25 Kezdettől fogva nagy fontosságot tulajdonítottak a testnevelésnek, amire az új tanterv által biztosított heti három órán kívül több lehetőséget teremtettek a már említett cserkész- és levente-apródszázadok is. Egy 1921-es tantestületi jegyzőkönyvben rögzített igazgató-tanítói utasítás már túlzásba is esett a testgyakorlást illetően: „A testnevelő játékokra, tornára az eddigieknél nagyobb gond fordítandó mindkét nembeli gyermekeknél, hogy a gyenge táplálkozás miatt úgy is fejletlen gyermekek legalább a célszerű, rendszeres mozgás, játék test- és lélekemelő hatásában részesüljenek".26 Furcsa módon viszont intézkedéseket foganatosítottak a tavasszal elkezdődött golyózás és gombozás ellen. Mindkét rendkívül népszerű és közkedvelt játékot — leginkább az óraközi szünetekben játszottak a gyerekek — „úgy testi, mint etikai okokból" károsnak tartotta a tantestület.27 Az 1929/30. tanévig nem volt tornaterme az iskolának, csak tornakertje, ahol csak enyhe, száraz időben lehetett testnevelésórát tartani, a téli vagy hidegebb időszakban a tiszti kaszinó tornatermét használhatták a tanulók.28 A tanítás eredményességére vonatkozóan a 20-as éveikben még eléggé sommás és általános észrevételeket olvashatunk a jegyzőkönyvekben: „Sok panasz merült fel a hitoktatóktól, hogy a feladott leckét nem elmézik be", „Az előírt tananyag elvégeztetett", „A haladás tanmenet szerinti" stb. Az osztálytanítók jelentései sem sokatmondóak: „Olvasás, írás gyenge. 1 gyerek kiütéses 2 gyerek fültőmirigylobos. A viselkedésük nem a legjobb." — jelentette az V— VI. osztályok tanítója. A III. fiúosztályról valamivel többet tudunk meg: „500-as körben számol, írásuk rossz, olvasni egy nem tud. 4 dolgozat készült. A mumpsz végigvonult az osztályon. Viselet és beiskolázás jó." 29 Egy 1929-ből származó igazgató-tanítói utasítás, mely .a tanév végi vizsgák „egyöntetű" és helyes lebonyolítására készült, a következő „lényeges és fontos" előírásokat tartalmazta: „Az osztály fegyelme, rendje a tanulók ülése kifogástalan legyen; Minden tárgyból kérdés és felelet alakjában kérdezzünk; Lehetőleg sorban feleltessünk; Azon tanulók, kiknek szülei jelen vannak, többet feleljenek; A tanító egy helyből kérdezzen; A táblához csak szépen' rajzoló és író gyermeket hívjunk ki; Minden tárgyból rajzoltassunk; A könyvet, füzetet vezényszóra vetessük elé." 3 o E néhány korabeli előírás talán képes felidézni, milyen lehetett a tanév végi vizsgák menete, hangulata és „módszertana" a 20-as években. 121
