Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez
utal. /,; ' Itt tehát a bolgár—szlávok nem települtek az avarok közé, hanem újabb területet vettek birtokukba. A honfoglaló "magyarság azonban az egész területet birtokába vette. Ezt bizonyítják Rimóc, Varsány, Szécsény, Szalmatercs, Piliny, Liptagerge, Karancslapujtő, Karancsalja, Ságújfalu és a Megyer és Sóshartyán közti hegyoldal honfoglaláskori sírjai és leletei. 50 Ez is arra mutat, hogy viszonylag nagyszámú magyarság könnyen beolvaszthatta az itt talált gyérebb lakosságot. Az avar és feltehetően a bolgár védelmi körzet központjának tekinthető Szécsénytől itt valamivel távolabb, honfoglalóinak is létrehozták a maguk körzeti katonai központját [Karancs-] Ságon. A hadrendek elhelyezését pedig úgy oldották meg, hogy azok mindegyike egy-egy völgyet ellenőrzött. A Berényi-patakét [Karancs-] Berény, a Dobroda-patakét [Karancs-] Keszi, a Ménes-patakét — itt van Ság is — [Szalma-] Teres — azaz Ör-Tarcsa — a Megyeri-patakét [Nógrád-] Megyer, a Darázslóipatakét Varsány. Ez utóbbi, Szécsénnyel együtt, az avarkori védelmi vonal déli szárnyát jelzi. A magyar katonai körzet északi határának a Dobroda völgyétől északra emelkedő Karancs-hegységnek az Ipolyba és a Dobrodába futó patakjai közti vízválasztóját tekinthetjük, ami azután a hegység keleti oldalán, a somoskőújfalui hágótól, a Medves-hegység vízválasztójában folytatódik. Ezzel a körzettel kapcsolatban, amelynek a X. század derekán a karancslapujtöi sír előkelő vitéze lehetett a parancsnoka, merül fei az a kérdés, hogy a Felső-Zagyva és patakjai völgyében levő hadrendi osztagok — [Salgó-] Tarján, [Kis-] Tcrcnyc, Kazár, [Homok-] Terenye és a csak dűlőnévből ismert Keszi [-bánya] — hozzá, avagy a Csécse-Ecseg központtal sejthető körzethez tartoztak-e? — A választ — bár a Dobrodavölgyi Kotrocón gömöri várföld volt — az adja meg, hogy az okleveles korban ezeket a szállásokat mindig nógrádiaknak írták.' 1 Hont és Nógrád vármegyék kialakítása szemszögéből nézve is figyelmet érdemel az a katonai körzet, amit honfoglalóink Nógrád vára bevonásával alakítottak ki. Ez az „új vár" a IX. századi bolgár „részfejedelemség" idején a hűbéri kapcsolatokat is kifejező, a ,herceg' méltóságnevet őrző, a török és magyar helynévadásra jellemző, [Vác-] Duka székhellyel bíró területegység katonai központja, az északra irányuló, erdélyi eredetű só-, és a délre irányuló, nógrádi és gömöri eredetű vas-szállítmányok védelmezője volt. Ezek útvonala — ami mellett őrállomások lehettek — a Dunától Szécsénybe, és onnét az Ipoly keleti partján haladva, egyik elágazása a Dobroda-völgy gyér vasérc-előfordulásaihoz és kádártelepeihez, másik ága pedig átlépve a folyó nyugati partjára, a Losonc-patak völgyében a Szinó-bánya környéki cink- és vaslelőhelyekhez vezethetett. A folyó keleti partján levő út, a dobrodai elágazás után, a Karancs nyugati és északi lejtőihez simulva Fülekre és onnét a Gortva, a Rima és a Sajó völgyében haladva, Gömör várához vezetett.'' 2 Már ez a nagy és nehéz útviszonyokkal terhes távolság is csak laza kapcsolatot eredményezhetett a bolgárkori Nógrád és Gömör vára között. Ez egyrészt a gömöri vastermékek más irányokban történő szállításaiban, másrészt a királyi vármegyék területi kialakításában szerepet játszó magyar katonai körzetek létrehozásában is megnyilvánult. Az avarkori adottságok nyomán kialakított bolgár dukátus és Nógrád vára elfoglalása után honfoglalóink létrehozták az ezekre az előzményekre utaló [Rét-] Ság, Szécsén[-ke] és [Vác-] Duka—Ecskend központokkal 84
