Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)
igazgatóság utasításait, körleveleit, jóváhagyásait közvetlenül az iskolaszéknek küldte meg, melynek tagja (állandó jegyzője) volt Porázik György vezető tanító, s így a tantestület rajta keresztül értesült az iskolával kapcsolatos ügyekről. Az iskolával, a tanítókkal, az oktató-nevelő munkával, szabadságolási kérelmekkel, fizetésemeléssel, tandíjmentességgel, segélyekkel stb.-vel kapcsolatos igények, kérelmek, bejelentések előterjesztése a vezető (fő-, igazgató-) tanítóra várt a kb. havonként megtartott iskolaszéki üléseken, ahol aztán arról határoztak, hogy „támogatólag" vagy „jóváhagyólag" tovább küldik-e az előterjesztetteket a vezérigazgatóságnak vagy sem. Itt kell megjegyeznünk, hogy az iskolaszék szinte minden igényt, kérést felterjesztett a vezérigazgatóságnak, de ezzel kapcsolatban azt is tudnunk kell, hogy a gazdáit nagyon jól ismerő Porázik György többnyire csak olyan kérésekkel, igényekkel állt elő, amelyek rendkívül fontosak, szükségesek, s így megalapozottak is voltak, s amelyek már eleve biztosították az iskolaszék jóváhagyását és támogatását. Ennek eredményeképpen a vezérigazgatóság jóformán minden jogos és fontos kérést, ha nem is azonnal, de kellő körültekintés és mérlegelés után teljesített. Ennek fejében az utasítások pontos és gyors végrehajtását, lényegre törő kéréseket, jelentéseket, a problémák megoldására költségvetéssel kidolgozott javaslatok előterjesztését követelte meg. A társulati fegyelem minden területen szigorú volt, a vezérigazgatóságot nem lehetett terhelni fölösleges és lényegtelen ügyekkel. A szigorú követelményeknek, ha kellett, nyomban érvényt is szerzett: ,,.. . utasítjuk az egyes iskolakerületek vezető tanítóit, hogy az évi jelentést teljes objektivitással — mindennemű személyi vonatkozás és egyéb sallang mellőzésével szerkesszék meg! 1 ' 1 ' A vasgyári népiskola első tanítója, később fő- és igazgató-tanítója Porázik György volt, aki 55 éven át — 1925. évi nyugdíjba vonulásáig vezette az iskolát, oktatta, nevelte a gyári alkalmazottak gyermekeit. Éppen ezért érdemesnek látszik közelebbről megismerkedni vele. A Trencsén megyei Zay-Ugrócon született 1851. április 22-én. Elemi iskoláit szülőföldjén végezte, majd Nyitrán folytatta tanulmányait a kegyesrendiek magyar nyelvű gimnáziumában. Mivel az ifjú Porázik — sok társához hasonlóan — egy szót sem tudott magyarul, eleinte, a harmadik osztályig németül tanulhatott. Szülei papnak szánták, de egy már képzős barátja annyira magasztalta előtte a tanítói pálya szépségeit, hogy szülei akarata ellenére beiratkozott a besztercebányai római katolikus tanítóképzőbe. Ebben a képzőben a tárgyak nagy részét szlovákul oktatták, ami nem kevés gondot okozott a tanítójelölt Poráziknak annak ellenére, hogy szlovákul ugyan tudott, de az irodalmi nyelvben nem volt jártas. Egyik tanára ajánlotta neki „Amerikát", természetesen Nógrád Amerikáját, Salgótarjánt értve ez alatt. 1869. augusztus 31-én foglalta el első állását a salgótarjáni római katolikus iskolában mint segédtanító. Egy évig végezte a tanítói, kántori és jegyzői teendőket. A tanév végén ajánlatot tett közzé a Néptanítók Lapjában. 36 helyre hívták, a békésgyulai tanítóságot választotta. Még elmenetele előtt maradásra biztatta őt Buch Gyula, a gyár első igazgatója, de Poráziknak már mennie kellett. Három hét múlva viszszatért és elvállalta a vasgyártelepi tanítóságot. Fizetése kezdetben 400 forint volt. 1870 októberétől kezdte meg 55 éven át tartó vasgyári (acélgyári) tanítói működését. Negyedszázados tanítói jubileumán már olyan néptanítónak volt elismerve, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarosítás terén. Érde147
