Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

szanti széleinél egy-egy gerendát fektettek a földre, ezekre pedig vastagabb rudakat tettek. A kévébe kötött gabonát kalászával befelé, két sorba rakták. A nyomtatás és cséplés végleges elhagyása után, a májusi szénát rakták a fiókba — ugyancsak földre fektetett rudakra- és a rosszabb minőségű, augusztusban kaszált széna került a pajta padlására. Előbb a padláson levő szénát etették meg. A melegebb nyári éjszakákon a pajta fiókjába helyezett szénán aludtak az állatokat őrző férfiak, a falun átvonuló szállástkereső idegenek. Amíg a bővített családok fel nem bomlottak, a fiatal házasok is szívesen éjszakáztak a pajtában. Ősszel a pajta alatt fosztották ki a kukoricát, itt tisztították meg a marharépát és a zöldséget. Az évszaktól függetlenül a pajtában tartották a létrát, melyen az istálló és pajta padlására felmehettek. Amíg nyomtattak és csépeltek, addig a cséphadaró, a nyomtató gereblye, a forgatáshoz, tisztításhoz szükséges villák, lapátok helye is a pajtában volt. Fészer A kert felől az istállóhoz, vagy pajtához ragasztott fészer, a Pajtáskerteknek egy viszonylag új építménye, a két világháború között vált általánossá. A téli hónapokban szecskát vágtak alatta az állatoknak, nyáron a kisebb mezőgazdasági eszközök (kapa, ásó, kosarak) tárolóhelye volt. * Dolgozatunkban Sámsonháza kétbeltelkű települését, a pajtás-istállós kertek életét, a község gazdálkodásában betöltött szerepét mutattuk be. Összegezésül elmondhatjuk, hogy az itteni Pajtáskertek — a máshol is megtalálható csűfös-istállós kertekhez hasonlóan — összetett szerepű gazdasági udvarok voltak. Mivel a pajták és istállók csak a Pajtáskertekben épültek — a lakóházaknál sem istállók, sem pajták nem voltak — azért egész évben ide központosult az állatartás, azok teleltetése, az itt levő pajtába hordták be, majd az előtte létesített szérűn nyomtatták, illetve csépelték ki a gabonát, az istálló és a pajta mögötti kertben tárolták a takarmányt, a répát és a zöldséget. Ennek az összetett szerepnek megfelelően a család élete megoszlott a lakóház és a Pajtáskertek között, hiszen a család férfitagjai közül valaki egész évben kint tartózkodott a kertben. Éjszaka a legények, szolgák, vagy maguk a gazdák tartózkodtak kint a Pajtáskertekben. Fekvőhelyük télen az istállóban összeállított egyszerű ágy (szolgáknak a jászol), nyáron a pajtában levő széna volt. Télen csak kétszer étkeztek (reggel, este), de elfogyasztásához mindkét alkalommal bementek a faluba. Nyáron csiak vasárnap jártak be a faluba étkezni, a hét többi napjain a fejni járó asszonyok hozták ki a reggelit, ebédet, vacsorát. Tavasztól-őszig a Rajtáskertekből indultak a mezei munka végzésére, délben mindig visszatértek ide, hogy megebédeljenek, az állatokat megetessék. A zárt falazatú istállókat és pajtákat, egy fedél alá, kőből építették az országút, vagy utca szélére, azzal párhuzamos elhelyezésben. A pajták többnyire egy fiókosak voltak, mert a másik fiók helyét az istállók foglalták el. 206