Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

fekvő Szálláskertben a háromhajós, hosszú szárűs nagy pajtákon kívül istállók is voltak. Ezeknél a külső pajtáknál nyomtattak, csépeltek, a nyári hónapokban itt tartották a munkaeszközöket^ a lovak és ökrök szerszámját. Reggel innen indultak ímezei munkára, itt étkezték, este itt rakodtak le. A lakóháznak is helytadó falubeli belső telek nemcsak télen, hanem nyáron is fontos szerepet kapott a gazdálkodásban. Pajtát és istállót ide is építettek, az igásjószág még nyáron is a faluban levő istállóban éjszakázott, itt is etették meg, mielőtt a határiba indultak volna. A szénát is ia lakóháznál épített pajtában helyezték el. Télen a szálláskertben levő istállók és pajták üresen álltak, legfeljebb a birka tartó gazdák cselédei tartózkodtak bennük, a rájuk bízott nyájjal.

5 A megosztott életmód, unint láttuk, csak a tavasztól-őszig tartó hónapokra, és csupán néhány munkafolyamatra (nyomtatás, cséplés, kocsi, mezőgazdaságii munkaeszközök, jószág szerszámjának ideiglenes tárolása) korlátozódott. Az állatok gondozása, éjszakáztatása, fejese, a takarmány tárolása a lakóháznál lévő istállóban, pajtában történt. A megye falvai közül — Örhalmon kívül — még egy falu, Sámsonháza őrzi a kétbeltelkes, külső csűrös-istállós település emlékeit. Alábbi tanulmányunkban ennek a falunak külső csűrösnistállós települését, az ezzel összefüggő megosztott életmódot kívánjuk bemutatni, melynek anyagát 1968—1975 között gyűjtöttük.

6 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Sámsonháza a megye keleti részén, a salgótarjáni járásban fekszik. A falut Nagybárkány, Tar, Mátraszőlős, Marokháza, Mátraverebély községek határolják. Sámsonháza is azon falvak közé tartozott, amelyek a török háborúk következtében elnéptelenedtek. Az 1875-től vezetett A falu látképe 184