Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

ZÓLYOMI JÓZSEF KÉTBELTELKŰ TELEPÜLÉS EMLÉKEI SÁMSONHÁZÁN Nógrád megye falvaira az egytelkű, zárt udvartípusú település a jellemző. A pajta, az istálló és egyéb melléképületek a lakóházzal azonos beltelekre épültek. A beltelek mérete, formája az épületek ekjendezésében több változatot alakított ki. A leggyakoribb elrendezési forrna az volt, hogy az istálló a lakóházzal egy fedél alá épült, a pajtát pedig az udvar végébe, az utcával párhuzamosan építették. A pajta mögött helyezkedett el a szérű és a kert. A hosszú, keskeny beltelkű falvakba (Dejtár, Patvarc, Cserhátsurány, Bokor, stb.) a pajtát a kertbe építették, melyekhez a bejáratot nem az udvar, hanem a kert felől képezték ki. Ezeknél a falvaknál a gazdálkodási mód, a munkafolyamatok többsége az udvarra központosult. Itt folyt az állatantás, itt őrizték a munka- és használati eszközöket, reggel innen indultak a határba a különböző mezei munkák végzéséne, az udvar végén, vagy a kertben levő pajtában tárolták a szénát, a téli hónapokban itt helyezték el a kocsit, a boronát, az ekét, sőt a századfordulóig az előtte levő szérűn nyomtatták, illetve csépelték ki a gabonát.

1 Ismerünk a megyében olyan településeket is, ahol a széna tárolása, a nyomtatás és a cséplés nem a lakóház beltelkén, hanem a falu szélén elhelyezkedő pajtákban, illetve az előttük levő szérűn történt. A pajták ilyen elkülönüléséről tudunk Szügy,

2 ösagárd, Nógrád,

3 Szúpatak, Hollókő, Szendehely községekben.

4 Ezekben a falvakban az udvar központi szerepe fellazult, hiszen a gabona nyomtatását, cséplését, a széna tárolását a falu szélén csoportosan elhelyezkedő pajtákban végezték. Ezeknek a pajtáknak a használata soha nem volt idényjellegű, a gazdálkodásban betöltött szerepe folyamatosnak tekinthető. A téli hónapokban innen hordták haza naponta a takarmányt az állatoknak, tavasztól-őszig a szénahordás, a cséplés és nyomtatás, a kukoricafosztás, a férfiak vasárnapi összejövetelei biztosították a pajták körüli állandó életet. Ezeknél a településeknél csak a gabonáspajták váltak ki az udvarokból, a jószág együttartására szolgáló istállók az udvarban maradtak. A pajta kihelyezésével az udvar-centrikusság e falvakban kissé meglazult, hiszen — főleg a férfiak — szinte naponta kijártak a pajtákhoz rövidebb-hoszszabb időre. A családok munkájának mélyebb széttagoltságát figyelték meg az egykor kétbeltelkű településformát őrző Örhalomban. Itt a falutól távol 183