Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Molnár Pál: A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése a XIX. században

Az alábbi táblázatunkban azoknak a községeknek, településeknek neveit jelöljük, ahonnan a legtöbben érkeztek a Kőszénbánya Rt.-hez:

15 Luzsna 338 fő Oszada 224 fő Lubella 213 fő Selmecbánya 184 fő Debrava 178 fő Merény 184 fő Óvíz 125 fő Szepesremete 145 fő Svedlér 128 fő Körmöcbánya 127 fő Kislinec 136 fő Gölnic 106 fő Igló 103 fő Öhegy 99 fő Szomolnok 92 fő Az idegen és nemzetiségi lakosság túlnyomó többsége ugyancsak időszaki jelleggel érkezett a medencébe és rövidebb-hosszabb ideig tartó munkaviszony után hazatértek, vagy éppen továbbvándoroltak más bányavidékre. Az 1863—1872 közötti évtizedből is maradtak a városban és környékén és honossá váltak német-osztrák-cseh-morva más országbeli és szepességi-liptói szlovák-száz munkások. A ma már őslakosnak számító családnevek — Bucskó, Eppich, Gregor, Gajdos, Krajcsi, Özer(Öze), Scholz — jelzik ennek emlékét.

16 A megye területéről mindössze 134 bányamunkás nevével találkozunk ez időszakban. A legtöbben Salgótarjánból (62 fő), Karancsaljárói (22 fő) jelentkeztek bányamunkára. Kisebb létszámban találhatunk bányászokat Zagyváról, Pálfalváról, Barnáról, Baglyasaljáról, Lapujtőről, Balassagyarmatról, Kazárról, Vizslásról, Szécsényből, Mátranovákról. Ezek is, amint látható, nagyrészt az iparmedence területéről. Az ő utódaikat is megtalálhatjuk a bányász nyugdíjasok, aktív bányászok, bányai szakmunkások, alkalmazottak között, hiszen foglalkozásuk apáról-fiúra szállt. Csak néhány név felsorolásával tesszük fentieket bizonyítottá: Salgótarjánból Angyal, Balogh, Bojtos, Borsovitz, Földi, Fülöp, Godó, Gyurcsik, Herczegh, Huszár, Jancsár, Nagy, Olaj, Oláh, Targos, Urbán, Vincze; Karancsal járói Barják, Kőzik, Kristóf, Menczel; Baglyasaljáról Andó, Dániel, Fülöp, Telek; Barnáról Csörge, Susán, Oravecz; Zagyváról Dudás, Földi, Kovács; Lapujtőről Hegedűs, Juhász; Mátranovákról László, Hegedűs; Vizslásról Sándor stb.

17 Az 1873—1900-ig tartó szakasz első évei majd az 1884—1886-os éveket a gazdasági válság hatásaként pangás, illetve visszaesés jellemezte. A válság időszakában a munkásság több, mint felét elbocsátották. A kapitalisták közötti verseny és egyre jobban kiéleződő konkurrencia harc egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy a vállalatnak versenyképessége, fennállása érdekében újabb tőkebefektetésre van szüksége. Ennek megtör218