Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban
mészetesen új erőre kaptak. Ebben az időben kezdődött az intenzív néprajzi gyűjtés ezen a tájon, ekkor készült alább következő leírásunk is a temetkezési szokásokról. Kutatásunkat megelőzően Fél Edit általános néprajzi áttekintést adott Örhalomról. 22 Szakszerű és alapos leírásában a népi építkezés, a megosztott rendszerű települési mód, a táplálkozás és a kertészeti munka kapott elsősorban helyet. Abban az időben már csak emlékeit lehetett elérni a tüzelőberendezés északi, palóc formájának, a belülfűtős kemencének. A búbos kemencés lakószobának a leírással egykorú berendezésében figyelemre méltó az — témánk, a temetkezés szemszögéből —, hogy az utcára és az udvarra néző falakon csak szentképek, történelmi tárgyú nyomatok, és az elhunyt családtagok fényképei lógnak. „Élő ember képe nem kerülhet erre a két falra, csupán a holtaké" — írja. Ugyanitt vannak a szentelt gyertyák, amiből egyet a haldokló kezébe szoktak adni. Örhalom — és hozzátehetjük, Hugyag és Ipoly varibó — fő jövedelmi forrása ebben az időben a káposzta termelés és annak saját értékesítése. Októberben vágták a káposztát és vitték déli irányba, Pásztó, Gyöngyös, Vác piacaira. 23 Ipolyvarbón hasonló mértékben és módszerekkel folyt a káposzta termelés, de az értékesítés iránya 1938. előtt észak felé esett. A szokottnál hosszabb szekereket jól megrakták (,,rétlyával rakták meg a kocsit, háromszor annyi fért rá, mint máma") és Gyetva, Zólyom, Pelsőc (Plevsivec felé jártak. Második fő terményük a burgonya volt, amivel épp úgy piacoztak, mint a káposztával. A különbség annyi volt, hogy a krumplit csak városba vitték, és a piacon adták el pénzért, a káposztát pedig falvakban terményért is elcserélték. 24 Gyűjtésünk idején, 1940 körül a népi kultúra, életmód és így a szokások formáinak egységéről beszélhetünk. Ezzel a meggyőződéssel végeztük kutató munkánkat és választottuk ki alapkutatásra Örhalmot, mellé csaknem egyenlő súllyal Ipolyvarbót és Hugyagon csak összehasonlító adatokat gyűjtöttünk. Az 1976-77. évi kutatást is ezek a szempontok irányították. 1945 után az újra két országhoz tartozó három falu fejlődési iránya visszatért a háború előttihez, nyilvánvalóan azzal a különbséggel, hogy mind a két oldalról azonos társadalmi rendszer jutott uralomra, és az emberek sorsát, szándékait, életmódját hasonló erők és eszmék irányították. Mind a három falu népe a közös gazdálkodás útjára lépett, ha ez a lépés mindenütt nem is járt egyaránt sikerrel. Amíg Örhalomban a termelőszövetkezet megfelelő vezetés mellett megyei szinten is jó eredményeket ért el, Hugyagon nem sikerült a vezetést megszilárdítani, egyik elnök a másikat váltotta, tenméseredményeik pedig nem ütötték meg a kívánt mértéket. 1970-ben a hugyagi termelőszövetkezet beolvadt az őrhalmiba, s ugyanakkor Örhalmot részleges alsófokú központtá nyilvánították, ezért az ide csatolt települések — Hugyag, Csitár, Iliny, Nógrádgárdony — számára Örhalomban épült meg az új tanácsháza. így Örhalomban a történelem folyamán kialakult néprajzi alcsoport három tagja között napjainkra a legmagasabb fejlettségi szintet érte el. Lakosságának száma valamivel elmarad ugyan Hugyagétól, de Hugyagon folyamatos az elvándorlás és a törzsökös családok helyére mind nagyobb számban cigány lakosság települ. Jelenleg a cigányok létszáma háromszázra becsülhető. Örhalom 1970-ben nemcsak közigazgatási centrummá 99
