Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

4. gárda gépesített hadtest Érsekvadkert, Rétság, Romhány 2. gárda gépesített hadtest Örszentmiklós, Szada 46. hadsereg Rákosszentmihály, Kispest, Csepel. Malinovszkij marsall november 16-i parancsa tehát — elérendő terepszakaszként — már konkrét Nógrád megyei célokat határozott meg. A támadás kibontakozását rendkívüli módon megnehezítette a kedvezőtlen időjárás. Novemberben 16. csapadékos nap volt. Bár az 5. légi hadsereg november 11-től 26-ig napi átlag 250 felszállással támogatta a front magasabb egységeinek támadását, a légi támogatás csak 6 napon át volt teljes, a többin csupán korlátozott mértékű. Az elázott földutakat már november elején is alig lehetett használni, a hónap végére pedig már teljesen járhatatlanná váltak, még a gépkocsik számára is. A páncélos erőket csak korlátozott mértékben lehetett harcba vetni. (18) További problémát jelentett, hogy a hadműveleti felépítés kis mélysége miatt a csapatok átcsoportosításának rejtése nem volt tökéletesen megoldható; a felderítési adatokból az ellenség helyesen következtethetett a várható támadásra és főcsapásának irányára; megfelelő idő állt rendelkezésére, hogy felkészüljön a támadás fogadására. Az előbbiekben vázolt okok következtében a front csapatainak a parancsban meghatározott célokat a kitűzött időre nem sikerült elérniük. A 27. hadsereg két hadteste az erdős-hegyes terepen csak lassan haladt előre, és bár november 17—18-án betörtek Diósgyőrbe és Szirmabesnyőre, itt a támadás elakadt, mivel Friessner vezérezredes (a német „Dél" hadseregcsoport parancsnoka) a miskolci irány megerősítése érdekében ide csoportosította át a 24. páncélos dandár ezredeit és a 239. rohamlöveg dandárt, és így a német csapatok ellenállása jelentősen megerősödött. November második felében valamelyest megjavították helyzetüket a 27. hadsereghez balról csatlakozó 53. hadsereg csapatai is. Az ellenség célja itt a „Karola" állások biztosítása érdekében a Tárna völgy lezárása volt, ami sikerrel járt. A szovjet csapatok több napos heves harcban végül is november 24-én estig Andornaktálya, Egerszólát, Sirok, Mátrafüred, Ötházhuta, Abasár terepszakaszon elérték a „Karola" állást, amit a 8. vadász- és a 24. páncélos hadosztály, illetve a magyar 2. páncélos és a 25. gyalog hadosztály védett. (19) A német csapatok Síroknál rendkívül heves ellenállást fejtettek ki, mert a község elvesztése esetén a szovjet csapatok kijutottak volna a pétervásári medencébe és megnyílt volna az út Salgótarján felé. A terep a védőknek kedvezett, mivel a két Tárna egyesülése után a Mátra keleti és a Bükk nyugati vonulatai szinte öszszeérnek egymással, és az érintkezési ponton ott áll a siroki vár, mint az átjáró őre. A németek még a várromokat is felhasználták védelmük megerősítésére, és az omladozó falak között páncéltörő ágyúkat állítottak fel, és onnan is lőtték az utat és a község előterét, úgy hogy itt majdnem egy hónapig állt a front. (20) 108