Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

tották. Beszéd közben ha szóbakerül, „keresztlyányom", „keresztfiam" formában emlegetik, ha kell, megkülönböztetésképpen elé teszik a keresztnevét. A keresztszülő különböző alkalmakkor tartozott ajándékot vinni keresztgyermekének. Mint láttuk, kereszteléskor pénzt dugott a keresztanya a gyermek pólyájába. Örhalomban, Hugyagon ezen kívül a keresztapa a gyermek fürdővizébe dobott pénzdarabot, „mikor először rendesen fürdették". Ha akkor nem volt jelen, első látogatáskor a gyermek mellére tette a pénzt, amit erre szánt. Ezt a szülők mindig a gyermekre költötték el. A szokásra az első világháború után egyre ritkábban volt példa, majd teljesen elhagyták. Csak Ludányban találtam meg a szokást, mely szerint a keresztanya az 1920-as évekig ruhát, kissipkát vett a gyermeknek, amikor az 2 éves lett. Rendszeres ajándékozási alkalom a hagyományos gyakorlat szerint csak a húsvét volt. A keresztanya készített viaszolt-, vagy kapart tojást, néhány szép almával együtt egy cifratányérra, tette és belekötötte egy díszes törölközőbe. Vagy maga vitte el, vagy valamelyik nagyobb gyermekével elküldte, többnyire húsvétvasárnap délutánján, de Drégelypalánkon nagyszombaton, Nagyorosziban húsvéthétfőn volt ez szokásban. Ipolyszögön, Csesztvén nem csomagolták be az ajándékot, a húsvétvasárnapi nagymise előtt vagy után adták a gyermek kezébe. Később egy kis cukorka került még a tojások mellé. Örhalomban, Hugyagon már az 1920-as években narancsot, fügét is adtak, sőt a 30-as évektől ezek mellé hajasbabát, cifra ostort, ékszert vettek a jómódú gazdák. Nagyorosziban külön kiskalácsot,

m sütött erre az alkalomra a keresztanya, amit jobbára már kézikosárban vittek el. Később, az 1930-as években másutt is tettek a tálra valamilyen süteményt (Dejtár, Patak), volt, hogy fiúnak mézesíovat, kislánynak mézesbabát vittek. (Csesztve, Ipolyszög). A 40-es évektől gipszből készült nyulat, cukor-, később csokoládé tojást vettek. Ha már iskolába járt a kislány, egy cifra pántlikát kapott, fiúgyermeknek pedig öntözködéskor adtak 1—2 pengőt, a második világháború után 10—20 forintot. A húsvéti ajándékot addig kapta a gyermek, amíg iskolába járt. Ha már 8—10 éves elmúlt, lánynak fejrevaló kendőt vettek, a fiú pedig több pénzt kapott. Ekkorra már az édességek, tojás küldése inkább csak szimbolikus lett. Ha nem személyesen vitte át a keresztanya, a lányka elment megköszönni az ajándékot, a fiú pedig öntözködéskor köszönte meg. A keresztgyerekek karácsonyi megajándékozása új keletű szokás. Legkorábban Patakon, Dejtáron kezdődött a 30-as években, feltehetőleg a munkaalkalom révén létrejött nagyvárosi hatásra. Ezekben a falvakban a fenyőfára való cukrot vitte a keresztanya. Ez még nem „szalonycukor" volt, csak széttördelt kockacukrot, esetleg házilag készült szaloncukorfélét csomagoltak olyanformán „gyenge papírba" (selyem papír). Emlékeznek arra is, hogy a szegényebb asszonyok csak kenyeret vagdostak fel kockára a cukor helyett. A Miklós-napi ajándékozás Drégelypalánkon jelenik meg először a 40-es években. A nagyvárosi, polgári hatás mellett szól az a körülmény, hogy pl. örhalomban, ahol ebben az időben már keresztelőbe, húsvétkor aranyláncot, fülbevalót adományoztak, a karácsonyi és mi-