Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
volt. A községben tartózkodó, e korosztályhoz tartozó fiatalokat össze kellett írni, nemcsak a községbelieket, hanem a más községből ott tartózkodókat, alkalmasakat, alkalmatlanokat a rendelet értelmében felmentendőket, stb. A megyei összeírások szeptember 5-én vették kezdetüket. 111 Gazdag megyei anyagunkból rekonstruálni lehet nemcsak a szeptember eleji összeírások eredményét, hanem azt a légkört is, melyben az összeírások folytak. A megye lakossága akkor még nem értette meg, hogy a haza tényleg veszélyben van. A honvédújoncok kiállítását ugyanazzal a közömbösséggel fogadták, mint az önkéntes mozgó nemzetőrökét. A éles társadalmi ellentétek, a jobbágykérdés megoldatlansága szeptember elején is komolyan nehezítette a megye népének fegyverbehívást. Az összeírásról szóló jelentésekben lelkesedés helyett rejtőzőkről és meg nem jelentekről olvashatunk. A jobbágyfelszabadítás problémái, és a honvédelem kérdése közötti szoros összefüggés bizonyítéka az, hogy ugyanott mutatható ki a mozgósítással szemben legnagyobb ellenállás, ahol a legtöbb probléma adódott a majorsági irtványföldek, közös legelők, erdők kérdésében. Egyes területeken meglehetősen nehéz volt a honvédújoncok névsorának öszszeírása is. Kutasó helységében például szeptember 6-án kilenc összeírt sorkötelesből rejtőzködő, megnem viszgálható nyolc volt; Csitár 15 sorköteleseiből rejtőzködő volt 9; Erdőtarcsán a 24 összeírtból rejtőzködő, meg nem jelenő 15. Más községekben az tapasztalható, hogy betegségre s más okokra hivatkozva akarták magukat az összeírás alóló kivonni. Erdőkürtön 14 összeírtból például 3 ötláb alattinak, 1 hideglelősnek, 1 családtagnak és „bélszakadásúnak", 1 huszonnégyévesnek vallotta magát. Vanyarcon 43 összeírtból nem jelent meg 6; 7 ötláb alattinak, 9 hideglelősnek, „rosszmellűnek", gyenge testalkatúnak, görbelábúnak, 1 huszonhárom évesnek vallotta magát, összesen 24 összeírt akarta magát kihúzni a sor alól. Kallón 48 összeírtból rejtőzködött, meg nem jelent 18, 15 ötláb alatti, 2 „bélszakadású". Dengelegen 22 összeírtból nem jelent meg 7, családfenntartónak 3, ötláb alattinak 4, hideglelősnek 1 jelentette magát. Bágyon 15 összeírtból 7 rejtőzködött, 3 nem tartózkodott otthon, 1 ötláb alatti, l-nek a lába volt sebes. 113 Az elszomorító lista arra is bizonyíték, hogy a gazdagabbak nem egy esetben az orvosok felé is megtalálták az utat, mert a gyenge testalkatúnak, a görbelábúak, a rosszmellűek, a bélszakadásúak, a hideglelősek szinte kizárólag a telkes jobbágyfiak közül kerültek ki. Szeptember eleje más okból sem kedvezett. A megye északi, szegényebb vidékeinek lakói ekkor még az Alföldön csépeltek. Hogy ez nem csekély problémát jelentett, a következő számok bizonyítják. Budalehotán 47 összeírtból 34 tartózkodott csak otthon, Gács városában 33 összeírból 20; Lónyabányán 32-ből 24. Egy másik jelentés szerint Kékkő mezővárosban az összeírt 41 újoncból 16 az Alföldön csépelt, Nagykürtösön 26 összeírtból 8, Felszőesztergályon 32 összeírtból 22, Aalsőesztergályon 17 összeírtból 12, Szentpéteren 11 összeírtból 9, Zselenan 6 összeírtból 6, Szelcen 9 összeírtból 9 csépelt az Alföldön és kereste a család számára az egész évi kenyeret. 113 Természetesen jobb körzetek is adódtak. Az ipolyi kerületben.a hol Zmeskál Sándor írta össze a fiatalokat, 200lisszeírtból mindössze 16-ot találtak testileg alkalmatlannak, és 8-at mutattak ki családfenntartóként. Hasonló volt ehhez a füleki járás, ahol szinte mindenki otthon tartózkodott, elszórtan akadt egy-két rejtőzködő. 114 Az összeírások után szeptember 14-vel megkezdődött a toborzás. A toborzásra engedélyezett 6 nap eltelte után pedig a sorshúzás. A sorshúzás alkal191
