Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

területén 3 gyár szüntette be termelését. Az üzleti viszonyok kedvezőtlen irányt vettek. A táblaüveg kivitele csökkent, a behozatal pedig országosan fokozódott. A kezdődő bajok okának azt lehet felhozni, hogy azok a területek, melyek eddig piacot jelentettek a magyar gyárak számára — így Szerbia és Bulgária — gyáriparuk fejlődése következtében, melyben az üvegipar fejlődése is meggyorsult, a hazai fogyasztást már ki tudták elégíteni. Ezen kívül az angol és belga gyárak versenye kiszorította a tengerentúli piacokról a magyar táblaüveget. A táblaüveggyártás válságának következménye az volt, hogy a már Hazai Üvegipar Rt. által irányított pálfalvai gyár üzemét teljesen beszüntette. Tovább dolgozott a zlatnói, a hámori, a málnapataki és a katalinhutai gyár, melyekben közönséges és metszett öblös üveget készítettek. Üzemelt a táblaüveget gyártó farkasvölgyi és a salgótarjáni palackgyár is. Az egész üvegipar fejlődésére és üzemére gátlóan hatott az a tény, hogy a fehérüveg előállításához szükséges kvarchomokot Németországból kellett behozni, ami a termelés drágulását vonta maga után.

85 Az 1897-es évben a kamarai jelentés megállapítja, hogy a már több iparágban tapasztalt válság eredményeképpen a tőke visszavonult a gyáralapításoktól. Az üvegipar határozottan válságba került, és csupán országos mozgalom mentette meg a „végpusztulástól". A gyárak száma továbbra is 10 a kamarai területen. A Nógrád megyeiek száma is változatlanul 7 maradt. A közlekedés ismét a bajok forrásaknét került előtérbe. Különösen a községi utak voltak siralmas állapotban, bár a megelőző évben történtek bizonyos intézkedések Történetesen a válság okából összehívott értekezlet hangsúlyozta a vicinális utak karbantartásának fontosságát, különösen azokat, amelyek az üveggyárakhoz vezetnek Országosan 6 gyár szüntette meg működését, 3 pedig szüneteitette üzemét. A besztercebányai kamara a miskolci és budapesti kamarával 1897-ben együttes ülést tartott. Céljuk az volt, hogy megállapítsák a válság okait, és lépéseket javasoljanak leküzdésére. Az okok között megemlítették többek között: a fatüzelést és azt, hogy az iparban létesített gyárak nem tartottak lépést a technika haladásával, megmaradtak a maguk ósdi rendszerénél. A közvetlen tüzelés megdrágítja az árut, hiszen nyolcszor annyi tüzelőfát igényel, mint a regeneratív kemence. Telephely megválasztásuk is sokszor elhibázott volt, és a rossz alapanyagból versenyképes gyártmányt nem tudtak előállítani. Nem jutottak közös nevezőre a gyárak, így szükségleten felül termeltek, ami a készletek növekedését és az árcsökkenést eredményezte A felsorolt okokkal szemben a kamarai jelentés ellentétes volt. Szerinte jók és korszerűek voltak a felszerelések. Regeneratív kemencéket építettek, termékeik jók es szépek voltak, sőt a túltermelés sem következett be. Hogy mégis készletfelhalmozódás volt annak az az oka, hogy az osztrák gyárak termékeiket olcsóbban adták el a magyar piacon, míg a magyar gyárak készítményeinek előállítási árai magasabbak voltak ennél. így a válság igazi okát a Monarchia velünk vámszövetségbein levő másik felének üveggyárai idézték elő, melyek a jobb időkből származó tartaléktőkére támaszkodva megkezdhették az „actiot a magyar gyárak ellen." Az ausztriai üvegipar is sok piacról kiszorult, így a fogyasztási területét Magyarországon akarta megszervezni. Első lépésük az árengedmény volt, melyeket a gyárak — az alapanyagok külföldről való behozatala miatt — nem tudtak tartani, hiszen termékeiket többszörösen drágábban voltak kénytelenek előállítani. Mivel drágábban termeltek — versenyképtelenné váltak. A válság a táblaüveggyártásban jelentkezett, de nem volt mentes tőle a fúvott üveg és a palackgyártás sem. Ebben a válságos helyzetben a budapesti értekezlet 118