Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kiss Aurél: A dzsentriábrázolás stílusproblémája Mikszáth műveiben

Sajátos válságtünet a dzsentri-vita. Kifejezi a dualista Magyarország belső bomlását, annak tagadhatatlan folyamatát, a feudális és kapitalista elemek keveredését. A feudális és kapitalista társadalmi erők torz küzdelme ez. Évszázados elmaradás szülte e vitát, s a magyar történelem szomorú kötöttségei, a társadalmi fejlődés tragikusan megkésett és torz formája bukkant e vitában ismét a felszínre. A küzdelem alakulása pedig hosszú időre megszabta a további társadalmi-gazdasági fejlődés irányát és ütemét, a magyar polgárság magatartását és az uralkodó osztályok politikáját. A dzsentri maradt kettős értelemben is: maradt, mert konzervativizmusa erősebb volt a történelem kényszerítő erejénéi, з maradt az ország politikai, társadalmi életének élén. Amikor íróink a magyar társadalmi valóságot akarták megközelíteni, szükségszerűen a dzsentri-téma felé fordultak. II. ELŐZMÉNYEK ÉS KORTÁRSAK Az irodalmi életben — jóval a gazdasági-társadalmi problémák robbanásszerű jelentkezése előtt — hangot kapott a dzsentrivé züllő középnemesség belső válsága. A szépirodalmi alkotások érzékeny műszerként jelezték e réteg bomlásának, deklasszálódásának tüneteit. Közel harminc éven át újból és újból felmerült a középnemesség, majd a dzsentri társadalmi szerepének, jövőjének minden olyan fontos kérdése, amelyre a nyolcvanas évek második felétől a politikának, a közéletnek, s az irodalomnak is választ kellett adnia valamilyen formában. Ez a harminc éves előtörténet több vonatkozásban a Mikszáth-művek előtörténete is: a problémafelvetéstől a dzsentri értékeléséig, az ábrázolásmód lehetséges variációinak kidolgozásától a közvélemény felkészítéséig segítették a nagy összefoglalás létrejöttét. Gyulai Pál, Jókai Mór, Arany László, Csiky Gergely, Iványi Ödön, Reviczky Gyula, Gozsdu Elek, Beöthy Zsolt, Tolnai Lajos neve fémjelzi a dzsentritéma irodalmi előtörténetét — s noha többségük nevét nem ezért őrizte meg az irodalomtörténet és a köztudat —, életművüktől el nem választható a jelzett társadalmi folyamat regisztrálása, a jellemző állásfoglalás kialakítása. Az előtörténet azonban csak ilyen vonatkozásban tekinthető egységes egésznek: időegységek, művészi kvalitások, az érzékelt problémák jellege szerint is differenciálandó folyamatról kell szólnunk. Gyulai Pálé és Jókai Móré az „elsőség érdeme": ők szóltak elsőként a középnemesi életforma belső repedéseiről. Az Egy régi udvarház utolsó gazdája című kisregényben Radnóthy Elek életútja, emberi és társadalmi csődje az illúziókba menekülés veszélyeire, az új viszonyokhoz való alkalmazkodás hiányából fakadó tragédia lehetőségeire — a realisztikus magatartás követelményeire figyelmeztette olvasóit az irodalmi Deák-párt célkitűzéseinek szellemében. A lélektani realizmus kis remeke A gavalérok előfutára — annak minden csillogása, nosztalgikus derűje nélkül, csak a tragikomikus szituáció iránti fogékonyságban rokon módon. A Jókai-regények romantikus világában időről időre feltűnő középnemesi hősök egyszerre érzékeltetik a heroikus elemekkel átszőtt múlt folytatása iránti igényt, a sokasodó problémákat és a megoldás társadalmi modelljének kísérleteit. Az új -földesúr, A régi jó táblabírák, a Fekete gyémántok természetesen 9