Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

ki-ki a saját korában élve, azokkal a jellegzetességekkel rendelkezett, amelyekkel azok a nemesi családok, ahol nagy tradíciója volt és van a katonáskodásnak, a vármegyei közéletben való részvételnek, és a gazdasági vállalkozásoknak. A Sréter család tagjai között a XVIII. század kezdetétől fogva négy olyan jelentős személyiséget találtunk, akiknek a katonai életben szerepe és jelentősége figyelemre méltó. Az első csoporthoz sorolandó mindenekelőtt a család történetében is nagy jelentőséggel bíró kurucgenerális János, aki a Rákóczi zászlaja alatt felkelt csapatok tüzérségi felügyelője volt. A III. Györgyként ismert családtag, aki őrnagyként katonáskodott, és 1812-ben a Ludovika Akadémia létesítéséhez 5000 frt-ot adott. A családban az V. János az inszurrekció idején kapitányként szolgált.Végül az a Lajos méltó az említésre, aki mint huszárkapitány századával 1848 őszén elsőként érkezett csehországi állomáshelyéről haza, és állt a forradalmi magyar kormány rendelkezésére. /20 A közéleti palettájuk talán még fentieknél is gazdagabb. Ugyanebben az időszakban a család négy megyei alispánt adott, /egyet Zólyom megyének, hármat Nógrádnak/ egy királyi kamarai tisztet, két megyei szolgabírót, egy alügyészt, egy aljegyzőt, egy főpénztárnokot. Ez utóbbiak már itt, Nógrád megyében dolgoztak. /21 A család tagjait az ismeretszerzésben is az ambíciózusság jellemezte. A kurucgenerális két fiát külföldi egyetemen tanítatta. János fia Wittenbergben, Ádám fia Berlinben tanult. A teljességgel evangélikusnak mondható családon belül fetűnő, hogy egyik leszármazottjuk - Károly - katolikus hitre tért, és a nagyszombati egyetemen jezsuita tanárként jogfilozófiát tanított. A megszerzett ismeretet széleskörben hasznosították. Az a György, aki ugyan nem járt sem külföldi, sem belföldi felső iskolába, hanem a gazdasággal foglalkozott, mint a családon belül a legifjabb, elérte azt, hogy 1766-ban az éppen akkor egyetemi tanulmányait befejező Tessedik Sámuel Surányban, az uradalomnál házitanítóskodást és evangélikus udvari káplánságot vállaljon. Az eddig külföldön élt fiatal ember nem érezte túlságosan jól magát első állomáshelyén. Ezen nem is kell csodálkoznunk. A nyugati országokhoz, a német felvilágosult tanokhoz, az erlangeni és más egyetemekhez viszonyítva még egy Európával lépni szándékozó, de lehetőségeiben mégis csak korlátozott nemesi szellemi élet az indulásában is az elmaradottságot hordozta. Ezt tükrözte az a Tessedik levél is, amelyet Surányból Hajnóczy Józsefhez írt: "Ha tudná Ön, kedves öcsémuram mily kevéssé kedvez nekem a szerencse Nógrád megyében, akkor üdvözlés helyett 79